Év végi köszöntő

A projekt valamennyi tagja nevében minden kedves olvasónknak békés, boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag Új Esztendőt kívánok!

Hírek és beszámoló

December 10-én, szerdán került sor az El-Lahun Survey Project első régészeti szezonjának történéseit és eredményeit bemutató előadásra a Szépművészeti Múzeumban. A szűk körben, a közvetlen kollégáknak megtartott beszámoló nemcsak azt a célt szolgálta, hogy képekkel gazdagon illusztrálva mutassuk be a lelőhelyet, a terepi munkamódszereket és sajátos életkörülményeinket, hanem egyúttal megkövetelte tőlünk, hogy az adatfeldolgozás néha végtelenül mechanikus ritmusából kizökkenve összegezzük ezt a hatalmas új ismeretanyagot. A szakmai közönségnek címzett, alapos és tényszerű beszámolóra terveink szerint 2009. márciusában kerül sor.

November 16. Előzetes jelentés

Kedves Olvasóink,
Hazatértünk és a távollétünkben itthon felgyülemlett gondok-bajok-feladatok legyűrése (és 613 spam postaládából történő kitörlése) után örömmel jelentem be, hogy a mai naptól a kairói Magyar Kulturális Tanácsosi Hivatal honlapján magyar és angol nyelven egyaránt olvasható a 2008-as szezonról írott előzetes jelentés.
Ezúton is köszönjük Zimonyi István kulturális tanácsos úr segítségét.

Téglából az örökkévalóságnak?

A piramiskerület déli-délkeleti oldalán újonnan feltárt, korábban nem ismert iszaptégla struktúrák talán a legizgalmasabb régészeti adalékok II. Szeszósztrisz halotti körzetének megismeréséhez. Értelmezésüket mindazonáltal nemcsak félig feltárt állapotuk, de az ásatás szakszerűtlen módja is alaposan megnehezíti. Mivel az ásató a struktúrákról sem építészeti, sem fotódokumentációt nem készített, a 2008-as idény egy részében erőnket és csapatunkat megfelezve igyekeztünk menteni a menthetőt, és az SCA által megnyitott területen minden további munka szempontjából elengedhetetlen geodéziai és építészeti felméréseket végeztünk. A kerülethez délkeleti irányból közelítő két lépcsőszakasz, a déli kerítőfal tetejére felfutó rámpa illetve a déli kerítőfal nyugati szakasza mentén kirajzolódó téglaépület maradványai ékes bizonyítékai a halotti kerület összetett építészeti szerveződésének.

II. Szeszósztrisz piramiskomplexuma több szempontból is innovatív épületegyüttes; nincs nyoma például a piramiskerületet a völgytemplommal összekötő feljárónak. A lelőhely geomorfológiai adottságai ugyanakkor felvetik annak lehetőségét, hogy a piramis megközelítése nem a város, Kahun irányából, hanem a plató déli szegélyétől felvezető természetes vádin keresztül történhetett, ahogyan azt a frissen feltárt, félig az ókori járószintbe vágott lépcsőszakaszok és a rámpa tengelye is valószínűsíti. Kik számára és milyen célra épültek ezek az útvonalak? – adódik a kérdés. Nos, nyilvánvalóvá vált, hogy a struktúrákban legalább három építészeti fázis fogható meg. 1. A délebbi lépcsőszakasz – amennyire mi meg tudjuk ítélni – a hely természetes emelkedését követve a mai járószintig vezetett, ahol egy téglával burkolt platformban ért véget. 2. Közvetlenül a platformtól nyugatra, több méter mélyen fogható meg egy másik lépcsősor kezdete, melynek egyenes folytatása a képen is kivehető, egészen a tégla kerítőfal tetejéig futó rámpa. A régészeti kontextus alapján úgy tűnik, hogy utóbbi együttesnek legalább két aktív használati fázisa volt. A lépcső (és rámpa) megépítését követően a struktúrát betemették (a szelvényfalon jól kirajzolódik a fehér mészkőszilánkok alkotta tiszta réteg), majd később (jóval később) újra megnyitották. 3. Az időközben cementálódott, és még mai eszközökkel is nehezen bontható tafla miatt a lépcső alsó szakaszát csak annak közepén, egy jóval vékonyabb sávban tisztították meg, oldalait ismét egy téglasorral bélelték és levakolták. A lépcső újbóli használatbavételéhez a pontosan a lépcső és a rámpa találkozási pontjára eső, téglával bélelt fagödröt el kellett távolítani. Ezt követően a struktúrát ismét betemették, és helyreállították a kerület általunk jól ismert képét, amivel együtt járt a kerületet szegélyező fák egyike számára épített gödör újbóli kialakítása. A lépcső eltemetését követően a rámpa tetejére annak nyugati oldalához simuló néhány lépcsőfokon lehetett feljutni. Mivel a már említett természetes feljáró a sivatagi plató egy olyan részétől indul, ahol Petrie nagy mennyiségű gránittörmeléket és vastag iszaplerakódást talált (állításával szemben ezek szinte bizonyosan egy ipari terület nyomai), akár az is szóba jöhetett volna, hogy a lécső-rámpa konstrukciót – legalábbis elsődlegesen – a piramiskerület építése során használták az építőanyagok célba juttatására. Ezt az elgondolást azonban a lépcső finom szerkezete, és kiváltképp a lépcsőfokok meglepően jó, alig koptatott állapota ismeretében el kellett vetni. Az időszakosan, és pusztán rövid ideig, néhány alkalommal használt két lépcsőfeljáró valószínűleg ceremoniális célokat szolgált, és nagy a kísértés, hogy az ember a piramiskerület temetkezéseivel, a halottas menetek útjával hozza őket összefüggésbe. Kiváltképp, hiszen a rámpa a halotti kerület azon részéhez vezet, ahol a piramis bejárati aknája (Tomb 10) valamint a királyi család egyes tagjai számára vágott sziklasírok találhatók. Petrie és Brunton II. Szeszósztrisz körzetében a királyén kívül még két temetkezés nyomait találta: a 7. sz. aknasírban (a királyi család egy ismeretlen tagjának már az ókorban kirabolt temetkezése), illetve a 8. sz. aknasírban (Szit-hathor-iunet hercegnő temetkezése, ahonnan az ún. el-lahuni kincs előkerült). A többi aknasírt bizonyosan nem használták temetkezésre. Bár a temetkezések relatív szekvenciájáról megbízható adat nem áll rendelkezésre, annyi bizonyos, hogy Szit-hathor-iunet hercegnő, II. Szeszósztrisz lányának és III. Szeszósztrisz feleségének betemetkezésére legalább harminc évvel a király halálát követően került sor. Bár a tényleges királyi temetkezések száma, illetve a második és harmadik temetkezés között eltelt hosszabb intervallum magyarázatul szolgálhat a kibontott struktúrákkal kapcsán tett megfigyelésekre, mindez nem több, mint előzetes spekuláció, mely a jövőben régészeti megerősítésre szorul.

Ennek egyik forrása lehet az a csak részben feltárt iszaptégla épület, melynek alapjaira a déli kerítőfal vonalában bukkantunk. Már magának a kerítőfalnak a szerkezete is több kérdést vet fel, hiszen jóval összetettebb konstrukció, mint ahogy Petrie vagy Brunton annak idején leírta, de az általunk lokalizált struktúra egy kisméretű, több kisebb helyiségből álló, és a jelek szerint szándékosan lebontott és eltemetett épület lehetett – ilyesformán nem kizárt, hogy szerves része a már leírt lépcső-rámpa együttesnek. Hasonló, a halotti körzet bejáratánál emelt, időszakosan használt majd rituálisan eltemetett építmény maradványait ásta ki 2004-ben Josef Wegner Dél-Abüdoszban, III. Szeszósztrisz sajátos sírkomplexumának bejáratánál. Az épülethez tartozó rituális kerámiaanyag elemzése csak megerősítette Wegner azon elméletét, miszerint az általa feltárt maradványok a per-wabet-hez, vagyis ahhoz a purifikációs épülethez kapcsolhatók, ahol a királyi temetés során a szent kerületbe történő belépés előtt a test rituális megtisztítása zajlott.II. Szeszósztrisz halotti emlékművének régészeti kutatása tehát korántsem tekinthető befejezettnek. A felvetett kérdésekre válasz, a közreadott teóriára cáfolat vagy megerősítés pedig kizárólag szisztematikus és szakszerű kutatással lelhető. Bízzunk benne, hogy így fog történni.

Kerámiaanalízis 2.

A kerámiatöredékek felszedésének, osztályozásának és regisztrálásának bemutatása után egy külön bejegyzést szentelünk a kerámiaanyag elsődleges, agyagmeghatározáson alapuló vizsgálatának. Az analízis módszertanának vázlatos bemutatása mellett röviden az első év előzetes eredményeiről is szólunk, miután ez a munkafázis már a terepmunka folyamán lezárult.

Az egyiptomi kerámialeletanyag vizsgálata, hasonlóan más régészeti korok módszertanához, elsődlegesen az edények agyag nyersanyagának illetve a kerámiaformáknak és azok egyes részeinek (perem, talp, fogó) tipológiáján alapul.
Az egyiptológiában a kerámiák formaváltozatain alapuló tipológiai rendszert Sir Williams Matthew Flinders Petrie használta először, megteremtve ezzel a régészetben mai napig használatos, relatív kronológiai módszert, a kerámiaszeriációt.
Az egyiptológiában azonban a kerámiaanyag vizsgálata, a lelettípus alapvető háttérbe szorulása révén, sokáig megmaradt ezen a kezdetleges, formaalapú módszertani fokon.

1980-ban dolgozták ki az egyiptomi kerámiakutatás korabeli legfontosabb képviselői, névszerint Dorothea Arnold, Manfred Bietak, Janine Bourriau, Helen és Jean Jacquet illetve Hans Åke-Nördstrom a kerámiavizsgálatok ma is használatos alaprendszerét, melyet a workshop helyszínéről bécsi rendszernek neveztek el. A rendszer kidolgozásához Tell el-Dab’a, Szakkara, Dahsur és Théba lelőhelyeinek anyagát, illetve egyes múzeumok kerámiagyűjteményét használták fel. Kronológiailag a rendszer az Óbirodalom végétől kezdve az Újbirodalom koráig terjedően használható.

A bécsi rendszer alapvetően az agyag nyersanyag alapján osztályozza a kerámiákat.
Az ókori Egyiptom területén két alapvető agyagtípus állt a fazekasok rendelkezésére: a völgyben szinte minden területen helyben is fellelhető nílusi allúviális (Nile) és a művelési területek peremén meghatározott területeken megtalálható márgás agyag (Marl).
A bécsi rendszer ezen két nagy agyagtípuson belül 5-5 altípust különböztetett meg (Nile A-E, Marl A-E) elsődlegesen az agyagban található organikus és ásványi adalékanyagok illetve soványító partikulák révén. Az egyes típusokon belül fontos vizsgálati kritérium továbbá az edény felszínének illetve törésfelületének színe, jellege, az anyag porózitása, keménysége, az edény égetésének jellege, foka.
Az edények elemzésében fontos kritérium még a készítési technika (korongolt, nem korongolt), a különböző felületi kezelések (slip, wash) és a díszítések meghatározása is.

Az elsődleges analízisek során a bécsi rendszer módszertanával vizsgáltuk az el-Lahun lelőhelyén, elsősorban az úgynevezett templomi kerámiahalomból származó töredékeket. A rendszerezés vizuális vizsgálaton alapul, azaz az egyes töredékeken a peremmel, vagy a korongolási vonalakkal párhuzamosan csípőfogó segítségével friss törésfelületet hozunk létre, melyet 10-szeres nagyítású kézilencsével vizsgálunk.
Az első szezonban felszedett mintegy 1000 kerámiatöredék elsődleges analízise során 12 agyagtípust különítettünk el, 1-től induló számozással és mindegyikhez az agyagtípust jól jellemző vizsgálati mintadarabot különítettünk el. Ezen mintadarabok további vizsgálata során azonosítjuk őket a bécsi rendszer egyes kategóriáival.
Szemléltetésképp a szezon kerámiaanalízis során elkülönített első típusa (sample 1) egy márgás agyagtípus volt, a bécsi rendszer alapján Marl C típus.
A mintadarabot az első terepbejárás során gyűjtött marl C tárolóedényhez (ügynevezett zir) tartozó oldaltöredékből vettük.
A törésfelület fotóján jól elkülöníthető a nagy mennyiségű homok és mészkő partikulák az agyagban, illetve jellegzetes a törés zónás jellege egy szürkés maggal és vöröses külső zónákkal.

A származási hely alapján rendszerezett anyagcsoportok elsődleges analízisa, nem meglepő módon, a nílusi allúviális edények túlsúlyát mutatja. Ezt az arányt a diagnosztikus töredékek vizsgálata fogja tovább árnyalni.

Az első szezon külön kezelt 103 diagnosztikus darabját rajzolásuk során vizsgáljuk az oldatöredékeknél kiterjedtebb kritériumrendszer alapján.

november 4. A vég kezdete...

Bár az elmúlt néhány napban nem jelentkeztünk újabb bejegyzéssel, az élet nem állt meg Egyiptomban. Késlekedésünk oka elsősorban az volt, hogy időközben áttettük székhelyünket Kairóba, hogy néhány ránk nehezedő kötelezettségnek még eleget tegyünk a hazautazás előtt. November 3-án vendégünk volt Stephen Quirke a londoni Petrie Museum kurátora, aki idén egy, a szezonunkkal egyidőben rendezett kairói konferencián elnökölve csak megkésve tudott az el-lahuni csapathoz csatlakozni. A lelőhelyen tett látogatásunk során alkalmunk nyílt néhány stratégiailag fontos kérdést is megbeszélni, ami a jövő évi, immár időben és létszámban is teljes ásatási idényt érinti.
A tegnapi nap elsősorban a cuccolás jegyében telt el. Most egy hosszú bejegyzést illeszthetnék ide az egyiptomi sörök - különös tekintettel a Sakkara King (10%!) - emberre gyakorolt hosszútávú (sajnos!) hatásairól, de egyelőre még sem Máté, sem jómagam nincs abban az állapotban, hogy erre vállakozhatnánk.
Ehelyett még az este folyamán - de legkésőbb holnap - újabb bejegyzésekkel próbáljuk elfeledteteni a kényszerű szünetet. Máté a kerámiaminták elemzése kapcsán írt egy képekkel illusztált posztot, én pedig régi ígéretemhez híven egy bejegyzésben próbálom áttekinteni a piramis déli oldalán feltárt enigmatikus téglaépítmények lehetséges rendeltetését.
Stay tuned...

Easy riders

Motoros nép a fayoumi. Bár nincs szelíd, motoros kultuszfilmjük, sem 66-os utuk, de még Talmácsi Gáboruk sem, mégis idős és fiatal, kicsi és nagy, férfi és nő egyaránt egyesével vagy akár öten egymás megett kap motorra, túráztat, gázt ad, korzózik, gyorsul.



És bár a környéken nagy a szegénység és a házakat, utcákat por lepi a motorok, mintegy rangjelző eszközök, lemosva, kifényesítve, vicik-vacakkal, színes matricákkal díszítve, sztereó rádiókkal bolondítva minden este megjelennek az utcákon, hogy dudálva, szlalomozva betöltsék a teret és benzingőzzel a várost.


Illaberek nádakerek, a motorosok jó emberek.

A nap képe

Utolsó munkanapunkhoz kapcsolódó nap képe nem is lehetne más, mint missziónk szezonzáró fotója.
Ezzel bár el-Lahun lelőhelyétől búcsút veszünk, de blogunk továbbra is tudósít a misszió részben helyi utóéletéről illetve az idei szezon fontosabb témáira is visszatekintünk.

október 30. Az utolsó munkanap: búcsú el-Lahuntól, de nem tőlünk!

Rövidke első szezonunk utolsó terepen töltött napja több meglepetéssel is szolgált. Afölött még napirendre tértem volna, hogy a forróságot enyhítő, papírjainkat szerteszéjjel fújó szélnek egész nap nyoma sem mutatkozott, hogy az évezredes hagyományoknak megfelelően mindenki eszét vesztette, vagy hogy egyiptomi barátaink félrebeszéltek (bemutatták nekünk Medinet el-Fayum legszebb inspektorasszonyát), de hogy Laci és Ákos geodéták egyetlen zokszó nélkül kefét és muktáfot (gumikosár) ragadjanak, hogy a fotózást előkészítendő tisztára söpörjék a templom területét, na hát, ki hallott már ilyet?!? Mindeközben Marcel befejezte a piramis déli oldalán feltárt kettős lépcsősor rajzolását (imponáló rajzkészség), így nagyjából 11 órakor lehetőségünk nyílt elkészíteni ezekről is a nélkülözhetetlen fotódokumentációt. A nap kétségkívül legmagasztosabb pillanata a gaffírok és a ránk vigyázó katonák kifizetése volt. Még most, az esti órákban is azon tűnődöm, hogyan érték el, hogy a listámon szereplő kilenc ember egyenkénti kifizetése számszerűleg tíz ember bérének összegét emésztette fel?? Dél körül elindultunk Kom Aushim-ba, hogy a leleteinket rejtő ládát elhelyezzük a kijelölt raktárépületben. Látjuk-e még valaha? – szüntelen ez motoszkál a fejemben. Mivel Máté és jómagam kivételével az expedíció tagjai ma este visszautaztak Kairóba, a délután a csomagolással, a hasznavehetetlen dolgok elkótyavetyélésével, illetve a védőital-készletünk teljes felélésével telt. Bár a régészeti misszió erre az évre véget ért, az adatok feldolgozása és kiértékelése még csak most veszi igazán kezdetét, ráadásul a jövő héten Stephen Quirke-kel teszünk még egy végső látogatást el-Lahunban, hogy a jövőre hozzánk csatlakozó angol kutatók munkájának részleteiről egyeztessünk. Az elkövetkezendő napokban szeretnénk ittlétünk néhány olyan momentumát is megosztani Önökkel, amire a munkanapok végén már nem volt erőnk vagy lehetőségünk. Ha kedvük tartja, tartsanak továbbra is velünk.

A nap képe

Bár gyakran panaszkodtunk a helyi internet viszonyokra, Medinet el-Fayoum mentségére közöljük mai nap képünket, lám-lám nemcsak nálunk ismerik a cybergyereket.

október 29. A piramis tetején

Missziónk utolsó előtti munkanapjához érkezett, mely egyben az utolsó teljesértékű nap is számunkra, holnap ugyanis már elsősorban a szezon lezárásához szükséges adminisztratív teendők várnak ránk.

Az elmúlt naphoz hasonlóan ma is három részre oszolva dolgoztunk a II.Szeszósztrisz piramisa által uralt lelőhelyen. Marcel tovább folytatta a piramis déli, dél-keleti oldalán nyitott szelvények jelenségeinek rajzolását, dokumentálását, melyben Laci és Ákos voltak fáradhatatlan partnerei.

Pihenésképpen Ákos és Marcel meg is mászták a monumentális halotti építményt, egy valószínűleg a piramis iszaptégla nyersanyagát elhordó helyiek által „kitaposott” útvonalon, nem kis riadalmat keltve a távolban, sátrunknál időző felügyelőnkben. Csúcstámadásuk egyik oka természetesen a páratlan panorában való gyönyörködés volt, melyet a mai nap diavetítő sorozatában elhelyezett képek hivatottak az olvasók számára illusztrálni.
A piramison tett látogatásuk szakmai célja volt továbbá, hogy az építmény jelenlegi pontos magasságát bemérjék, illetve hogy kvázi légifotókat készítsenek a piramis körül jelentkező, és a talajszintről esetleg nem észrevehető felszíni jelenségekről.

Zsolt eközben kettőzött erővel folytatta a templom kibontott struktúráinak felmérését és rajzolását.

Zoli és jómagam rögtönzött műtermet szereltünk fel sátrunk közelében, hogy az eddig gyűjtött és rendszerezett leletekről a későbbi kutatásainkhoz nélkülözhetetlen munkafotókat elkészítsük. Ezek a felvételek mind a kerámiaanyag, mind a kisleletek, elsősorban azonban a templom dekorációjából származó relieftöredékek későbbi vizsgálatához és bemutatásához lesznek segítségünkre.

Zoli és jómagam kivételével a misszió tagjai holnap útra kelnek hazafelé, ezért este utoljára ültünk össze, hogy átbeszéljük az elmúlt 10 munkanap legfontosabb tanulságait és megmaradt fertőtlenítő italainkkal „koccintsunk” az eredményes szezonzárásra.

október 28. A muhandis visszatér

Hál’ istennek, Zsolt ma már elhagyhatta az ágyat, s rá jellemző módon azonmód velünk tartott a terepre is, így néhány nap kényszerpihenő után folytatódhatott a templom építészeti felmérése. A geodéták Marcellel kiegészülve tovább dolgoztak a piramiskörzet déli oldalán kibontott iszaptégla struktúrák dokumentálásán – ezekről egy későbbi bejegyzésben bővebben szólok majd. Máté, miután befejezte a diagnosztikus cserepek felszedését a harmadik (K3) szektorból, csatlakozott hozzám, hogy immár másodízben járjuk be az eldózerolás veszélyének leginkább kitett Déli Temetőt. A Petrie térképén nem jelölt temető a völgytemplom déli oldalánál kezdődik, és nyugati irányban egészen a piramis és a templom közötti hatalmas síkot kettészelő Fő Vádi vonaláig nyúlik el (lásd az október 22-én kelt bejegyzést). A temető korát illetően megoszlanak a vélemények: az erősen bolygatott sírokat Petrie a kopt, Brunton később a római időszakra datálta, a kanadai expedíciót vezető Nicholas Millet pedig naplójában római-bizánciként határozta meg. Első bejárásunk alkalmával a területen legalább három sírtípust azonosítottunk, melyek a körülöttük szétszórva heverő leletanyag tekintetében is érzékelhetően elkülönültek egymástól. Nagyon markánsan kirajzolódott például az ovális és négyszögletes sekély pit-ek alkotta szektor, ahol a sírokhoz a Későkortól a Ptolemaiosz korig használt kerámiakoporsók könnyen felismerhető töredékei társultak. Az egyes sírcsoportok területéről begyűjtöttük a kormeghatározáshoz nélkülözhetetlen kerámiamintákat.
A délelőtt folyamán az expedíció egy nagyon fontos „valamire” bukkant, erről azonban annak biztonsága érdekében egyelőre nem beszélhetünk.

A nap képe

Mai napunk képe reméljük, megnyugtat minden értünk otthonról aggódót: nem vagyunk veszélyben, vigyáznak ránk.
(a kép a felettünk őrködő katonák autójáról készült, délelőtt 10 óra körül)

október 27. Egy újabb munkanap Zsolt nélkül

Zsolt betegsége a tegnapi nap folyamán súlyosbodott, így nem halogathattuk tovább egy orvosi rendelő „meglátogatását”.
Zoli és Zsolt, Ashraf útmutatásával két rendelőt is megjártak de az évszak változékony időjárása miatt lebetegedett helyi páciensek tömege miatt nem volt esélyük bejutni egyik orvoshoz sem.
Ashraf ezért doktor végzettségű bátyjától kért „telefonos segítséget”, így a gyógyszertárban Zoliék ki tudták váltani a megfelelő gyógyszert, amelyet végül a szállodánk közelében fekvő magánkórház egy készséges nővére fecskendezett Zsolt szervezetébe.

Zsolt állapota a vénás „lórugás” következtében reggelre sokat javult, azonban még nem tudott velünk tartani a terepre, így Marcelt bízta meg, hogy az SCA múlt évi és idei piramis körüli kutatásai nyomán napvilágra került maradványokat mérje fel és rajzolja le. Ennek nyomán a misszió geodéta „különítménye” is a piramishoz tette át székhelyét, hogy a felmérés keretéül szolgáló rácsháló rendszert kimérjék és az egyes struktúrák magasságadatait leolvassák.

Zoli tovább folytatta a templom területén elterülő halmok módszeres átvizsgálását, elsősorban az épület valamikor faldekorációinak újabb darabjai után kutatva.

A templomhoz tartozó kerámiahalmok töredékeiből ma gyűjtöttünk utoljára anyagot, azaz befejeztük a K3-as szelvény négyzeteinek felszedését.
A holnap a mai nap töredékeit fogjuk rendszerezni, és elkészítjük a teljes anyag elsődleges feldolgozását, típus- illetve anyagmeghatározással és a végleges kerámiarajzokkal együtt.

október 26. "From the top to the bottom, and then ..."

Forró és szeles vasárnap köszöntött ránk. Csapatunkat kisebb betegség hátráltatta az előrehaladásban: aki már megfordult Egyiptomban, tudhatja, mire gondolok. Kénytelenek voltunk emiatt szüneteltetni a munkát a halotti templom területén. Földmérő bajtársaink a település északi részén, az egykori polgármesteri rezidencia területén szinteztek. Ez a hatalmas kúria egy, a terület egésze fölé magasodó természetes sziklakaréjra épült, mintegy az építészet nyelvére átültetve lakójának társadalmi státuszát. A Középbirodalom korában alapított városokra jellemző, hogy a megtervezett, szabályos, orthogonális szerkezet megvalósításának vágya a tényleges domborzati viszonyokat is felülírta, mindez az adott településen, sőt akár egyes épületrészeken belül számottevő szintkülönbségeket eredményezett, amit teraszos építkezéssel igyekeztek áthidalni. Kahun városának Petrie által megrajzolt, síkban kiterített alaprajza nem több tehát, mint illúzió, amit a településről az általunk gyűjtött adatok alapján készített 3D modell segítségével szeretnénk eloszlatni. Máté mint arról az imént részletesen is beszámolt, Ashraf oldalán tovább folytatta végeláthatatlan harcát a survey során gyűjtött és a kitűzött szektorokból felszedett kerámiamintákkal, jómagam továbbra is a templomterület déli törmelékkúpjainak módszeres átkutatásával foglalatoskodtam. A régi és újabb keletű hányókról előkerült apró, festett relieftöredékek nagy száma Petrie módszereit ismerve talán kevésbé meglepő; sokkal inkább elgondolkodtató, hogy mekkora veszteséget jelentene ezen kúpok markolókkal és földgyalukkal való gyors és végleges eltávolítása. A kérdés sajnos azért is időszerű, mert az el-lahuni site management részeként az egyiptomi hatóságok ennek gondolatát is felvetették.

A nap képe

A nap képe rovat mai fotója az el-Lahun lelőhely panorámáját uraló piramist ábrázolja, bemutatva az emberi léptékhez viszonyított monumentalitását.

október 25. Kerámiaanalízis

A mai naphoz tartozó bejegyzést ismét egy a misszió munkájához tartozó témakörnek, nevezetes a kerámialeletek feldolgozásának bemutatására használjuk. Ennek egyik oka, hogy a misszió tagjai nagyrészt korábban elkezdett munkájukat folytatták, geodéta kollégáink a raszterháló kimérésén fáradoztak, Zoli pedig a templom díszítéséhez tartozó újabb freskók után kutatott. Másik oldalról pedig ma kezdtünk hozzá az eddig gyűjtött kerámia leletanyag végleges rendszerezéséhez és elsődleges analizálásához.
A munkanap kapcsán sajnos meg kell említeni, hogy Zsolt barátunk magas láza miatt nem tudott csatlakozni hozzánk a terepen.

Kerámialeletek és feldolgozásuk

A szezon során két területről gyűjtöttünk kerámiatöredékeket, előző bejegyzésünkbe bemutatott terepbejárásunk során az egyes jelenségek körül és a temlomtól északra elhelyezkedő kerámiahalmok felszínéről.

A halmok kerámiaanyagát a geodéták által kitűzött raszterháló 10 x 10 méteres négyzetei alapján szedtük fel. A felület nagysága miatt ezeket a beszámozott négyzeteket további kisebb, 5 x 5 méteres szelvényekre osztottuk. Munkánkat a halmok mellett fekvő, kisebb koncentrációjú K1-es négyzet anyagának felszedésével kezdtük, hogy gyűjtési rendszerünket teszteljük. A későbbi munkanapokon pedig a keletebbre fekvő és a kerámiahalmokat lefedő K2 és K3 szelvényekben dolgoztunk, ahol a felszínen fekvő töredékek száma négyzetméterenként elérte a százas darabszámot.
A leletek nagy mennyisége miatt ezeken a területeken kisebb (általában 2 x 2 méteres) mintavevő szelvényeket tűztünk ki, melyekből a teljes kerámiaanyagot begyűjtöttük, míg a négyzet többi részén csak a diagnosztikus darabokat, azaz egy edény kiszerkesztéséhez, vizsgálatához megfelelő többnyire perem és bázis töredékeket gyűjtöttük.

Az így összegyűlt leletanyagot a mai napon kezdtük meg feldolgozni, mely során a töredékeket az egyes edények agyag nyersanyagának meghatározásán alapuló bécsi rendszer szerint válogattuk külön és rögzítettük, a diagnosztikus darabok közül pedig a későbbi kronológiai és tipológiai vizsgálatokhoz szükséges darabokat regisztráltuk. Ezek a töredékek alkotják későbbi vizsgálataink alapját, így a további napok folyamán ezeket részletesebben is analizáljuk és a további kutatásaink alapjául szolgáló rajzokat készítünk róluk.

A kerámiatöredékek vizsgálata a későbbiekben a terepbejárások során dokumentált egyes jelenségek időrendjének meghatározásában játszhat fontos szerepet a templomhoz kapcsolódó halom anyagának elemzése pedig a templom kronológiájának és működésének vizsgálatában lesz segítségünkre.

Terepbejárás

Mivel több olvasónk jelezte, hogy térkép hiányában, vagy a bejegyzések megfogalmazásának túlzott szakmaisága miatt nehezen tudta követni a terepbejárásokról készült írásainkat, így ezúttal külön posztot szentelünk a témának, részletesebben bemutatva bejárásaink menetét és térképpel illusztrálva azok útvonalát.

Az el-Lahun Survey Project első missziójának egyik kiemelt célja volt, hogy szisztematikus terepbejárások révén jobban megismerje a Sir William Matthew Flinders Petrie által kutatott terület, meglehetős szűkszavúsággal bemutatott régészeti jelenségeinek jelenkori állapotát és kutatottságának mértékét.

Koncessziós (kutatási) területünk 1600 hektáros kiterjedése révén első idényünkben nem lehetett célunk a lelőhely teljes bejárása, ezért a piramis, az úgynevezett Table Hill kiemelkedés és a település által kirajzolt határvonal mentén haladva kezdtük meg a kutatást (lásd a mellékelt képen).
A terepbejárás során egymástól minél nagyobb, de még belátható távolságra állva indultunk el az előbb említett pontok között, a felszínen tapasztalható jelenségeket (a leletek különös koncentrációját, bemélyedéseket, meghatározott formájú „foltokat”) keresve.
Egy-egy jelenséget meghatározott dokumentációs rendszerünk alapján számoztuk, fényképeztük és gyűjtöttük a környezetében talált leleteket.
Ezek a leletek általában egészen kis kerámiatöredékek voltak, amiket azonban kiegészítettek olyan edénydarabok is, melyek egy adott jelenség időrendjének meghatározásában fontos segítségünkre lehetnek.

Első terepbejárásunkra, rögtön első munkanapunk során, október 18-án került sor, amikor a település keleti bejáratától indulva jutottunk el a Table Hill kiemelkedéséig, majd ettől a ponttól egyenesen dél felé haladva értünk vissza a városba. Ennek során a Table Hill felé vezető úton hat, önmagában álló jelenséget regisztráltunk, közte kőeszközök különleges koncentrációját is.
A Table Hill tetején „megtaláltunk” egy Petrie által említett aknát, a kiemelkedés tetejéről pedig azonosítottuk a szintén Petrie által publikált krokodil temető helyét.

Október 22-én, második terepbejárással töltött napunk során, a piramis keleti oldalától indultunk a Table Hill irányába, majd Dr. Abdel Rahman el-Ayedi látogatása után, délután a településtől délnyugatra húzódó nagy kiterjedésű temető területét jártuk be.

A bejárások során a Petrie által azonosított vagy csak említett jelenségek sokaságát tudtuk azonosítani és újabb területekkel is gazdagítottuk régészeti térképünket, megkezdve el-Lahun lelőhely történetének mind árnyaltabb megismerését.

október 24. Kirándulás, diavetítő

Rendhagyó módon napi bejegyzésünket ezúttal a diavetítő sorozatával kötöttük egybe.
Szünnap lévén ma három, bázisunk közelében található lelőhelyet látogattunk meg, az utazásunkról szóló rövid tudosítást pedig az útközben készített fényképekkel egészítjük ki.

Túránk először Hawarába vezetett, ahol III. Amenemhat fáraó piramisát "fedeztük fel", ameddig a belső folyosókat ellepő talajvíz engedte, belülről is.

Utunk második állomása Meidum lelőhelye volt, ahol az Óbirodalom egyik legjelentősebb uralkodója, Sznofru által emelt piramist és a halotti komplexum járulékos építményeit látogattuk meg. A piramisba való bejutást itt már nem akadályozták a természet elemei, a szűk folyosón legfeljebb klausztrofóbiánkkal kellett megküzdenünk.

Kirándulásunkat Karanisban zártuk, ahol a görög-római települést és a hozzá kapcsolódó Északi és Déli templomban tettünk látogatást.
A terület számunkra külön jelentőséggel is bír, ugyanis a lelőhely bejáratánál található a fayoumi Kom Aushim Múzeum, ahol az el-Lahunban folytatott terepmunkáink során gyűjtött leletanyag tárolásra és későbbiekben tudományos feldolgozásra kerül.

október 23. Nemzeti ünnep, nekünk pedig a hét utolsó munkanapja

Első hetünk utolsó munkanapjához érkeztünk, így számunkra a mai nap nemcsak a nemzeti ünnep miatt volt különleges.

A tegnapi nagy területen történt terepbejárással és Dr. El-Ayedi hivatalos látogatásával „terhelt” munkanap után ma ismét a templom és közvetlen környéke volt munkánk elsődleges színhelye.

Kivételt képeztek természetesen földmérő mérnök kollégáink, Laci és Ákos ugyanis a kutatási területünket lefedő rácsháló, tőlünk mind távolabbi, a település nyugati kerítőfala mentén haladva mind északabbi pontjainak bemérésével töltötte a napot.

Zsolt tovább folytatta a templom napvilágra került struktúráinak felmérését és rajzolását.

Zoli ehhez kapcsolódva a munkanap első felében a műholdképen a templom területén és közvetlen környezetében előzetesen megjelölt jelenségeket vetette össze a jelenleg a felszínen megfogható struktúrákkal. Ezalapján a templom elülső felében a műholdkép által meghatározott pontok a valóságban is azonosíthatóak voltak, míg a templom hátsó traktusaiban elsősorban a hulladékhalmok zavaró sokasága miatt a műhold felvétele sok esetben félrevezetőnek bizonyult.
Zoli emellett tovább folytatta a templom déli oldalán található halmok vizsgálatát, mely további érdekes, és a templom dekorációjának vizsgálata szempontjából értékes darabbal gazdagította leletanyagunkat.

A templomtól északra fekvő kerámiahalmok vizsgálata is fontos fázishoz érkezett, ugyanis ma került sor a tényleges halmokat először metsző négyzetek anyagának felszedésére. A hatalmas leletkoncentráció miatt, a halmok területéről 1 x 1, illetve 2 x 2 méteres szondákban gyűjtöttük a teljes felszíni leletanyagot, míg a maradék területekről csak a diagnosztikus töredékeket tartottuk meg. Az egyre növekvő kerámiaanyag lassan kezdi kirajzolni a terület kerámiatípusainak horizontját, mely a templommal való kapcsolat révén, nem meglepő módon igen homogénnek tűnik.

A hét utolsó munkanapja révén az esti órák, a hét egyéb jobbára munkával töltött estéi után, oldottabb hangulatban teltek.

Október 22. Thank you, Dr. El-Ayedi!

Nevezetes nap volt a mai nap az El-Lahunban dolgozó magyar expedíció számára: délelőtt futó látogatást tett a lelőhelyen az el-lahuni site management kairói megbízottja, Közép-Egyiptom Legfőbb Régészeti Felügyelője, ProfesszordoktorAbdelrahmanElayedi, hogy örökbecsű mondásaival szórakoztassa a munkában megfáradt kutatókat – na és persze, hogy hosszabb távú együttműködésünk részleteit a helyszínen tekinthessük át.
Érkezését megelőzően Zsolt, Máté és jómagam a lelőhely egy újabb szeletét jártuk be: utunk a piramis keleti oldala előtt magasodó hányóktól indult, és a piramiskerülettől néhány száz méterre, északra emelkedő magaslati ponton ért véget. A platón egy 7 x 3,5 x 3 m-es, É-D tájolású, kitisztított aknát és szomszédságában számos pit-et találtunk. Bár Petrie jelentéseiben sem az aknáról, sem annak tartalmáról nem tesz említést, bizonyosra vehető, hogy annak kiásása hozzá vagy valamely tanítványához köthető, és erre 1914-ben vagy 1920-ban kerülhetett sor. A sírok és a szomszédos magaslat többi, hasonló temetkezései a lelőhely későkori horizontját képviselik, amit megerősítenek a platón talált és begyűjtött fajansz amulettek, közöttük egy apró udzsat-szem. El-Ayedi látogatása után a survey a halotti templomot délről és kelet felől karéjszerűen körbefogó temető bejárásával folytatódott. A Középbirodalom korától a Római Korig terjedő sírok többségét már az ókorban kirabolták, majd többségüket Petrie emberei tárták fel, amiről a régész 1923-ban kiadott könyvében mindössze egyetlen rövid bekezdésben számol be. Bejárásunk alkalmával megállapítottuk, hogy a survey-térképén jelzettel ellentétben, a temető déli irányban egészen a mai termőterület határáig kihúzódik.
Földmérő mérnökeink, Laci és Ákos befejezték a templomterület kitűzését, és a település nyugati határolófala mentén haladtak észak felé.

Diavetítő

Diavetítő ablakunk legújabb fotói október 20.-ai terepbejárásunk során készültek.
Zsolt, Zoli és jómagam a település keleti bejáratától indultunk majd észak felé tartva jutottunk el az úgynevezett Table Hill magaslatig.

A nap eredményeiről részletesen október 20-i bejegyzésünkben olvashatnak .

A nap képe

Nap képe rovatunk következő darabja Gregori Ákos kollégánkat ábrázolja október 21-e reggelén, útban a lelőhely felé.

Az elveszett templom

A négyzetháló kitűzése lehetővé tette, hogy munkánkat a leginkább sürgető feladattal, a templom és közvetlen környezetének vizsgálatával folytassuk. II. Szeszósztrisz halotti temploma a királyi kultusztemplomok fejlődéstörténetének fontos állomása, szerkezetének megismerése ezért – lepusztult állapota ellenére is – rendkívüli fontossággal bír. Az eleddig megtisztított és dokumentált struktúrák felettébb nehezen hozhatók összhangba a Petrie által 1923-ban közölt alaprajzzal, és a helytelen ásatási metódus révén kontextusról alig beszélhetünk. Minden jel szerint a Petrie által egykor feltárt előudvar erősen megrongálódott, az udvar burkolatát képező mészkőlapokat a közelmúltban kitermelték, ugyanakkor az újonnan feltárt részek dokumentálásával majdnem duplájára nő a templom megismerhető területe. Jómagam az új és régi hányók átfésülésével töltöttem a napot, melynek eredményeképp különböző architekturális elemek és szépen faragott relief-töredékek gazdagítják leleteink tárát, utóbbiak fontos adalékok a templom ikonográfiai programjának rekonstruálásához.

október 21. A második munkanap

Ma a tegnapi munkanaphoz képest munkáink elsősorban kutatásunk fő területére, azaz el-Lahun településére és a hozzá tartozó templomra fókuszált. A lelőhelyen tett első látogatásunk során említett ásatási munkálatok a Supreme Council of Antiquities részéről a település környékét sem hagyták érintetlenül. A templom területének egy jelentős, egybefüggő része és a komplexum déli falának mentén egy hosszabb sáv került „feltárásra”, mely révén feltételezhetően a templom udvarához tartozó agyagtégla és kő jelenségek kerültek a felszínre. Ezek felmérését és rajzolását kezdte meg Zsolt ezen a napon. A templom jelenségeinek napvilágra kerülése nem várt lehetőség számunkra az épület szerkezetének vizsgálatára, azonban a „feltárás” negatív következményekkel is járt.
Az ásatás hányói közt járva ugyanis több, a templom faldekorációjához tartozó relieftöredékre bukkantunk, melyekkel láthatólag nem törődtek a feltárás során, így megbecsülni sem tudjuk mennyi információ veszett el a területen folyó munkálatok révén. A töredékek dokumentálását Zoli kezdte meg.

A mai napon megkezdtük a felszínen található kerámialeletek felszedését és rendszerezését. A geodéta kollégáink által kimért rácshálózat pontjait használva 10 x 10 méteres szelvényekben kezdtük meg a munkát, melyeket a könnyebb kezelhetősg kedvéért további négy 5 x 5 méteres négyzetre osztottunk. Kezdésként egy a kerámiahalmok közelében fekvő négyzet kerámiaanyagát szedtük fel, dokumentálási rendszerünket kipróbálandó kisebb anyaggal. Így is a nap végére több mint 500 töredéket gyűjtöttünk, melyek közül majd 60 diagnosztikus darabot számoltunk.

Földmérő mérnök kollégáink Marcellel kiegészülve tovább folytatták a raszterháló kitűzését, a templom környékéről a település területe felé haladva.

Az idő egész nap enyhén felhős volt, gyakran kellemes széllel kiegészülve, így eredményessége mellett kifezetten kellemes napot tudhatunk magunk mögött.

Október 20. Az első munkanap

Végre. Még elviselhető forróság és erős szél közepette láttunk munkához. Tekintettel arra, hogy a SCA a koncessziós területünkön is újabb feltárásba kezdett, programunkat az új helyzethez igazítottuk: a térképészeti munkát az SCA kérésének megfelelően a királyi halotti templom hevenyészve kiásott részének (feljáró, előudvar illetve az egykori kultuszépítmény elülső szektora) építészeti felmérésével és a hányók alapos átkutatásával egészítettük ki - mentve, ami menthető, mielőtt a napnak és a szél erodáló hatásának kitett iszaptégla maradványok végképp szétporladnak. Amíg geodéta barátaink a négyzetháló kitűzésével foglalatoskodtak, Máté, Zsolt és jómagam eredeti szándékunknak megfelelően a hatalmas lelőhely egy marginális szegmensét jártuk be, mely a település (Kahun) keleti főkapujától a piramistól mintegy másfél kilométerre északra fekvő Table Hill formációig húzódott. A kérdéses sávban minden egyes régészeti jelenséget rögzítettünk. Reményeink szerint a bejárások segítségével a lelőhelynek az eddiginél sokkal cizelláltabb képét rajzolhatjuk fel, kiváltképp, mivel Petrie az általa megásott területek egy részéről semmilyen felmérést nem készített, helyüket hevenyészett térképén nem jelölte, ismertetésükkor csupán néhány soros leírásra szorítkozott. Igaz ez például arra az antik krokodiltemetőre, melynek pontos helyét és kiterjedését a Table Hill tetejéről készített felvételek segítségével határoztuk meg. A kiterjedt temető pontos felmérése a jövő egyik fontos feladata lesz. A bejárás során kőeszközök jól megfogható koncentrációin túl olyan depressziókat is észleltünk, melyek korábban nem ismert aknasírok száját jelölhetik. Első benyomásunk alapján ezek a sírok a 900. temető északi kiterjedését képezhették. A méretek és koordináták felvételén túl mintákat vettünk a sírok körül szétszóródott cserepekből is. A Table Hill közel 6 m mély aknasírjának közeléből került elő első felszíni leletünk, egy fajansz szkarabeusz töredéke.

Diavetítő

A diavetítő újabb fotósorozata október 18-ai, a lelőhelyen tett első látogatásunk at mutatja be az érdeklődők számára.

A nap képe

Nap képe rovatunk mai fotója első munkanapunkon, október 20-án készült, Zolival és Zsolttal folytatott terepbejárásunk során. A kép tanulsága, hogy nemcsak erősen veszélyeztetett, de néhol kifejezetten "veszélyes" terepen kell dolgoznunk.

október 20. Megkezdtük a munkát a lelőhelyen

Az előző nap adminisztrációs kötelezettségeinek elintézése után végre megkezdhettük a munkát el-Lahun településének területén.

A misszió első szezonja során megkezdi a 1600 hektáros terület régészeti térképének elkészítését és a felszínen megfigyelhető építészeti maradványok felmérését. Ezen feladatok mellett szisztematikus régészeti terepbejárásokkal megpróbáljuk azonosítani a Petrie által már dokumentált lelőhelyeket és a készülő térképen rögzítjük az új régészeti jelenségeket is. Az ezekhez tartozó leletanyag gyűjtése és kiértékelés során a terület történetéről és lelőhelyeinek jellegéről is pontosabb képet kaphatunk.

Első munkanapunkon a csapat két részre osztva dolgozott. Laci, Ákos és Marcel hozzálátott a topográfiai térkép és a lelőhely 10 x 10 méteres négyzetekből álló rácshálózatának (raszter) kitűzéséhez. Eközben Zoli, Zsolt és jómagam megkezdtük a 1600 hektáros terület bejárását a település Keleti kapujától indulva a kutatási területünk északi határpontjaként szolgáló Table Hill kiemelkedéséig.

Első napjaink munkáiról és azok jelentőségéről az érdeklődők Zoli „tollából” a holnapi nap egy részletesebb bejegyzést is olvashatnak.

október 18. Az első látogatás a lelőhelyen

A délelőtt óráit a kötelező, megérkezésünkhöz és a terepi munkák elindításához szükséges adminisztratív kötelezettségek teljesítésével töltöttük. Ennek során először a Fayoum-i inspektorátusra látogattunk el, ahol megismertük későbbi munkáink helyi felügyelőjét, Mohamed Rageiyt, majd a rendőrségen jelenlétünk hivatalos bejegyzéséhez és az ehhez kapcsolódó rendőri biztosításhoz kapcsolódó papírmunka várt ránk.

Hivatalos ügyeink elintézése után meglátogattuk el-Lahun lelőhelyét. Első „turista” látogatásunk képeit az érdeklődő a bejegyzések melletti diavetítőben találja. A misszió tagjainak nagy része (Zoli és jómagam kivételével) először járt a területen, ezért részletesen bejártuk nemcsak az elkövetkezendő munkáink elsődleges helyszínéül szolgáló települést, de a piramis környékét, az ahhoz kapcsolódó épületeket (a keleti kápolna, a piramis északi oldalán elhelyezkedő masztaba sírokat illetve a szatellit piramist), a Petrie által heb-szed kápolnaként meghatározott területet és az úgynevezett West Ridge sírjait is.

A piramis környékén meglepődve tapasztaltuk, hogy a Supreme Council of Antiquities (SCA) a site management program részeként újabb ásatási szondákat nyitott a területen, melyek a későbbiek során fontosak lehetnek a piramis komplexum szerkezetének alaposabb megértésében.

október 17. Megérkezés Medinet el-Fayoumba

A koradélutáni órákban indultunk útnak a survey bázisául szolgáló Medinet el-Fayoum városába, ahol a szállás elfoglalása és felszerelésünk elrendezése után csatlakozott hozzánk a projekt társdirektora Ashraf el-Senussi, a Kom Aushin múzeum kurátora.
A első napok feladatainak hivatalos egyeztetése után egy közeli kávézó teraszán limonádé és vízipipa kíséretében zártuk a napot.

október 16. Kairóban összeáll a misszió

Hárman, Szűcs László, Gregori Ákos és jómagam, már tegnap (azaz október 15-én) megérkeztünk a fővárosba, estére pedig befutott Németországból a misszió egyik építésze, Marcel Hellendahl.
A hajnali órákban aztán csatlakozott hozzánk a misszió vezetője, Horváth Zoltán és az építészeti felmérés munkáinak irányítója Vasáros Zsolt is, akik ezt megelőzően a Théba nyugati partján fekvő, és az ELTE hajdani legendás tanszékvezetője, Gaál Ernő által kutatott, thébai Amenhotep sír feltárásán dolgoztak.

A nap hőse

Blogunk különleges bejegyzéssel jelentkezik ma elsőként. A nap hőse rovattal nem szeretnénk sorozatot indítani, azonban a mai nap eseményei megalapozták ezt a cím kiosztását.
Marcel Hellendahl kollégánk ugyanis rálelt a város egy olyan internet kávézójára, ahol nemcsak a blog szerkesztéséhez szükséges kellő sebességű internet kapcsolat adott, hanem saját laptopjainkat is használhatjuk.
Ezáltal végre kellő sűrűségben és magyar ékezetekkel ellátva frissíthetjük bejegyzéseinket. Az eddigi problémákért ezúton is elnézést kérünk, helyzetünket pedig egy holnap különleges nap képe bejegyzéssel fogjuk bemutatni, mely korábbi és mostani internet körülményeinket illusztrálja.
Tehát mégegyszer köszönjük Marcel.

A nap képe

Nap képe rovatunk fotói ásatási mindennapjaink egy-egy érdekes vagy éppen humoros pillanatát illusztrálják, megpróbálva ezzel ittlétünk élményét egy kicsit közelebb hozni az érdeklődők számára.

A nap képe sorozat első bejegyzésének fotója október 18-án készült el-Lahun lelőhelyén tett első látogatásunk alkalmával és jómagam kivételével a misszió tagjait ábrázolja (balról jobbra haladva): Zoli, Ákos, Laci, Marcel és Zsolt.

Látogatásunk rövid leírása október 18. című bejegyzésünkben olvasható.

Diavetítő

Kedves érdeklődők.
A bejegyzések mellett található diavetítő ablakában futó képsorozatokkal a misszió munkájához kapcsolódó témákat, történéseket próbáljuk meg megeleveníteni. A diaképre kattintva az Olvasó közvetlenül a www.picasa.com felületen elhelyezett, témák szerint mappákba rendezett teljes méretű fotókhoz jut, ahol a korábbi diavetítők sorozatai között is böngészhet.

A könnyebb eligazodás érdekében a diavetítők képeihez kapcsolódó események blogbejegyzéseiben mindig utalunk a fotókra, és rövid leírást is csatolunk hozzájuk.

Diavetítőnk első képsorozata Zoli és jómagam tavaly, a területen tett látogatásának fotói, melyeket a lelőhely fő egységei szerint próbáltuk rendezni.

Az El-Lahun Survey Project 2008. évi missziója

Az El-Lahun Survey Project 2008-as missziójának tagjai:

Horváth Zoltán egyiptológus, projektvezető, Szépművészeti Múzeum
Ashraf Zein Elabidin El-Senussi, egyiptomi régész, a projekt társdirektora
Petrik Máté, régész-egyiptológus, Szépművészeti Múzeum
Vasáros Zsolt, építészmérnök, Research Institute for Visualization, Architecture and Archaeology (RIVAA)
Marcel Hellendahl, német építészmérnök, Research Institute for Visualization, Architecture and Archaeology (RIVAA)
Szűcs László, földmérő mérnök, Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar
Gregori Ákos, földmérő mérnök, Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar


A misszió 2008. október 17-én indul Kairóból a régészeti szezon során bázisul szolgáló Medinet el-Fayoum városába.
A survey el-Lahunban másnap, október 18-án veszi kezdetét.

Köszöntő, bejelentkezés

Tisztelt Érdeklődő!

Köszöntjük az El-Lahun Survey Project régészeti missziójának blog felületén.

A blog szerzőinek bejegyzésein keresztül Ön is figyelemmel kísérheti a Szépművészeti Múzeum régészeti expedíciójának tevékenységét Egyiptomban, a mai El-Lahun falu mellett elterülő ókori lelőhelyen.

A blog felületén az olvasó a terepmunka menetét taglaló bejegyzések mellett magáról a lelőhelyről valamint a vonatkozó egyiptológiai és kutatástörténeti kérdésekről is hasznos információkat talál.

A misszió mindennapjaiba továbbá személyesebb hangvételű tudósításaink segítségével nyerhet bepillantást.

A szerkesztők szándéka szerint a 30 napos régészeti terepmunka történésein túl a blog az egyes kutatási szezonok közötti időszak legfontosabb eseményeiről, a feldolgozó munka eredményeiről, a legújabb fejleményekről és aktualitásokról is hírt ad.

Szívesen várjuk blogunk olvasóinak észrevételeit, hozzászólásait, melyekre lehetőségeinkhez mérten mihamarabb próbálunk reagálni.

Üdvözlettel:

az El-Lahun Survey Project tagjai