szombat, november 1
október 30. Az utolsó munkanap: búcsú el-Lahuntól, de nem tőlünk!
Rövidke első szezonunk utolsó terepen töltött napja több meglepetéssel is szolgált. Afölött még napirendre tértem volna, hogy a forróságot enyhítő, papírjainkat szerteszéjjel fújó szélnek egész nap nyoma sem mutatkozott, hogy az évezredes hagyományoknak megfelelően mindenki eszét vesztette, vagy hogy egyiptomi barátaink félrebeszéltek (bemutatták nekünk Medinet el-Fayum legszebb inspektorasszonyát), de hogy Laci és Ákos geodéták egyetlen zokszó nélkül kefét és muktáfot (gumikosár) ragadjanak, hogy a fotózást előkészítendő tisztára söpörjék a templom területét, na hát, ki hallott már ilyet?!? Mindeközben Marcel befejezte a piramis déli oldalán feltárt kettős lépcsősor rajzolását (imponáló rajzkészség), így nagyjából 11 órakor lehetőségünk nyílt elkészíteni ezekről is a nélkülözhetetlen fotódokumentációt. A nap kétségkívül legmagasztosabb pillanata a gaffírok és a ránk vigyázó katonák kifizetése volt. Még most, az esti órákban is azon tűnődöm, hogyan érték el, hogy a listámon szereplő kilenc ember egyenkénti kifizetése számszerűleg tíz ember bérének összegét emésztette fel?? Dél körül elindultunk Kom Aushim-ba, hogy a leleteinket rejtő ládát elhelyezzük a kijelölt raktárépületben. Látjuk-e még valaha? – szüntelen ez motoszkál a fejemben. Mivel Máté és jómagam kivételével az expedíció tagjai ma este visszautaztak Kairóba, a délután a csomagolással, a hasznavehetetlen dolgok elkótyavetyélésével, illetve a védőital-készletünk teljes felélésével telt. Bár a régészeti misszió erre az évre véget ért, az adatok feldolgozása és kiértékelése még csak most veszi igazán kezdetét, ráadásul a jövő héten Stephen Quirke-kel teszünk még egy végső látogatást el-Lahunban, hogy a jövőre hozzánk csatlakozó angol kutatók munkájának részleteiről egyeztessünk. Az elkövetkezendő napokban szeretnénk ittlétünk néhány olyan momentumát is megosztani Önökkel, amire a munkanapok végén már nem volt erőnk vagy lehetőségünk. Ha kedvük tartja, tartsanak továbbra is velünk.
A nap képe
Bár gyakran panaszkodtunk a helyi internet viszonyokra, Medinet el-Fayoum mentségére közöljük mai nap képünket, lám-lám nemcsak nálunk ismerik a cybergyereket.
október 29. A piramis tetején
Missziónk utolsó előtti munkanapjához érkezett, mely egyben az utolsó teljesértékű nap is számunkra, holnap ugyanis már elsősorban a szezon lezárásához szükséges adminisztratív teendők várnak ránk.
Az elmúlt naphoz hasonlóan ma is három részre oszolva dolgoztunk a II.Szeszósztrisz piramisa által uralt lelőhelyen. Marcel tovább folytatta a piramis déli, dél-keleti oldalán nyitott szelvények jelenségeinek rajzolását, dokumentálását, melyben Laci és Ákos voltak fáradhatatlan partnerei.
Pihenésképpen Ákos és Marcel meg is mászták a monumentális halotti építményt, egy valószínűleg a piramis iszaptégla nyersanyagát elhordó helyiek által „kitaposott” útvonalon, nem kis riadalmat keltve a távolban, sátrunknál időző felügyelőnkben. Csúcstámadásuk egyik oka természetesen a páratlan panorában való gyönyörködés volt, melyet a mai nap diavetítő sorozatában elhelyezett képek hivatottak az olvasók számára illusztrálni.
A piramison tett látogatásuk szakmai célja volt továbbá, hogy az építmény jelenlegi pontos magasságát bemérjék, illetve hogy kvázi légifotókat készítsenek a piramis körül jelentkező, és a talajszintről esetleg nem észrevehető felszíni jelenségekről.
Zsolt eközben kettőzött erővel folytatta a templom kibontott struktúráinak felmérését és rajzolását.
Zoli és jómagam rögtönzött műtermet szereltünk fel sátrunk közelében, hogy az eddig gyűjtött és rendszerezett leletekről a későbbi kutatásainkhoz nélkülözhetetlen munkafotókat elkészítsük. Ezek a felvételek mind a kerámiaanyag, mind a kisleletek, elsősorban azonban a templom dekorációjából származó relieftöredékek későbbi vizsgálatához és bemutatásához lesznek segítségünkre.
Zoli és jómagam kivételével a misszió tagjai holnap útra kelnek hazafelé, ezért este utoljára ültünk össze, hogy átbeszéljük az elmúlt 10 munkanap legfontosabb tanulságait és megmaradt fertőtlenítő italainkkal „koccintsunk” az eredményes szezonzárásra.
Az elmúlt naphoz hasonlóan ma is három részre oszolva dolgoztunk a II.Szeszósztrisz piramisa által uralt lelőhelyen. Marcel tovább folytatta a piramis déli, dél-keleti oldalán nyitott szelvények jelenségeinek rajzolását, dokumentálását, melyben Laci és Ákos voltak fáradhatatlan partnerei.
Pihenésképpen Ákos és Marcel meg is mászták a monumentális halotti építményt, egy valószínűleg a piramis iszaptégla nyersanyagát elhordó helyiek által „kitaposott” útvonalon, nem kis riadalmat keltve a távolban, sátrunknál időző felügyelőnkben. Csúcstámadásuk egyik oka természetesen a páratlan panorában való gyönyörködés volt, melyet a mai nap diavetítő sorozatában elhelyezett képek hivatottak az olvasók számára illusztrálni.
A piramison tett látogatásuk szakmai célja volt továbbá, hogy az építmény jelenlegi pontos magasságát bemérjék, illetve hogy kvázi légifotókat készítsenek a piramis körül jelentkező, és a talajszintről esetleg nem észrevehető felszíni jelenségekről.
Zsolt eközben kettőzött erővel folytatta a templom kibontott struktúráinak felmérését és rajzolását.
Zoli és jómagam rögtönzött műtermet szereltünk fel sátrunk közelében, hogy az eddig gyűjtött és rendszerezett leletekről a későbbi kutatásainkhoz nélkülözhetetlen munkafotókat elkészítsük. Ezek a felvételek mind a kerámiaanyag, mind a kisleletek, elsősorban azonban a templom dekorációjából származó relieftöredékek későbbi vizsgálatához és bemutatásához lesznek segítségünkre.
Zoli és jómagam kivételével a misszió tagjai holnap útra kelnek hazafelé, ezért este utoljára ültünk össze, hogy átbeszéljük az elmúlt 10 munkanap legfontosabb tanulságait és megmaradt fertőtlenítő italainkkal „koccintsunk” az eredményes szezonzárásra.
péntek, október 31
október 28. A muhandis visszatér
Hál’ istennek, Zsolt ma már elhagyhatta az ágyat, s rá jellemző módon azonmód velünk tartott a terepre is, így néhány nap kényszerpihenő után folytatódhatott a templom építészeti felmérése. A geodéták Marcellel kiegészülve tovább dolgoztak a piramiskörzet déli oldalán kibontott iszaptégla struktúrák dokumentálásán – ezekről egy későbbi bejegyzésben bővebben szólok majd. Máté, miután befejezte a diagnosztikus cserepek felszedését a harmadik (K3) szektorból, csatlakozott hozzám, hogy immár másodízben járjuk be az eldózerolás veszélyének leginkább kitett Déli Temetőt. A Petrie térképén nem jelölt temető a völgytemplom déli oldalánál kezdődik, és nyugati irányban egészen a piramis és a templom közötti hatalmas síkot kettészelő Fő Vádi vonaláig nyúlik el (lásd az október 22-én kelt bejegyzést). A temető korát illetően megoszlanak a vélemények: az erősen bolygatott sírokat Petrie a kopt, Brunton később a római időszakra datálta, a kanadai expedíciót vezető Nicholas Millet pedig naplójában római-bizánciként határozta meg. Első bejárásunk alkalmával a területen legalább három sírtípust azonosítottunk, melyek a körülöttük szétszórva heverő leletanyag tekintetében is érzékelhetően elkülönültek egymástól. Nagyon markánsan kirajzolódott például az ovális és négyszögletes sekély pit-ek alkotta szektor, ahol a sírokhoz a Későkortól a Ptolemaiosz korig használt kerámiakoporsók könnyen felismerhető töredékei társultak. Az egyes sírcsoportok területéről begyűjtöttük a kormeghatározáshoz nélkülözhetetlen kerámiamintákat.
A délelőtt folyamán az expedíció egy nagyon fontos „valamire” bukkant, erről azonban annak biztonsága érdekében egyelőre nem beszélhetünk.
A délelőtt folyamán az expedíció egy nagyon fontos „valamire” bukkant, erről azonban annak biztonsága érdekében egyelőre nem beszélhetünk.
A nap képe
Mai napunk képe reméljük, megnyugtat minden értünk otthonról aggódót: nem vagyunk veszélyben, vigyáznak ránk.
(a kép a felettünk őrködő katonák autójáról készült, délelőtt 10 óra körül)
(a kép a felettünk őrködő katonák autójáról készült, délelőtt 10 óra körül)
október 27. Egy újabb munkanap Zsolt nélkül
Zsolt betegsége a tegnapi nap folyamán súlyosbodott, így nem halogathattuk tovább egy orvosi rendelő „meglátogatását”.
Zoli és Zsolt, Ashraf útmutatásával két rendelőt is megjártak de az évszak változékony időjárása miatt lebetegedett helyi páciensek tömege miatt nem volt esélyük bejutni egyik orvoshoz sem.
Ashraf ezért doktor végzettségű bátyjától kért „telefonos segítséget”, így a gyógyszertárban Zoliék ki tudták váltani a megfelelő gyógyszert, amelyet végül a szállodánk közelében fekvő magánkórház egy készséges nővére fecskendezett Zsolt szervezetébe.
Zsolt állapota a vénás „lórugás” következtében reggelre sokat javult, azonban még nem tudott velünk tartani a terepre, így Marcelt bízta meg, hogy az SCA múlt évi és idei piramis körüli kutatásai nyomán napvilágra került maradványokat mérje fel és rajzolja le. Ennek nyomán a misszió geodéta „különítménye” is a piramishoz tette át székhelyét, hogy a felmérés keretéül szolgáló rácsháló rendszert kimérjék és az egyes struktúrák magasságadatait leolvassák.
Zoli tovább folytatta a templom területén elterülő halmok módszeres átvizsgálását, elsősorban az épület valamikor faldekorációinak újabb darabjai után kutatva.
A templomhoz tartozó kerámiahalmok töredékeiből ma gyűjtöttünk utoljára anyagot, azaz befejeztük a K3-as szelvény négyzeteinek felszedését.
A holnap a mai nap töredékeit fogjuk rendszerezni, és elkészítjük a teljes anyag elsődleges feldolgozását, típus- illetve anyagmeghatározással és a végleges kerámiarajzokkal együtt.
Zoli és Zsolt, Ashraf útmutatásával két rendelőt is megjártak de az évszak változékony időjárása miatt lebetegedett helyi páciensek tömege miatt nem volt esélyük bejutni egyik orvoshoz sem.
Ashraf ezért doktor végzettségű bátyjától kért „telefonos segítséget”, így a gyógyszertárban Zoliék ki tudták váltani a megfelelő gyógyszert, amelyet végül a szállodánk közelében fekvő magánkórház egy készséges nővére fecskendezett Zsolt szervezetébe.
Zsolt állapota a vénás „lórugás” következtében reggelre sokat javult, azonban még nem tudott velünk tartani a terepre, így Marcelt bízta meg, hogy az SCA múlt évi és idei piramis körüli kutatásai nyomán napvilágra került maradványokat mérje fel és rajzolja le. Ennek nyomán a misszió geodéta „különítménye” is a piramishoz tette át székhelyét, hogy a felmérés keretéül szolgáló rácsháló rendszert kimérjék és az egyes struktúrák magasságadatait leolvassák.
Zoli tovább folytatta a templom területén elterülő halmok módszeres átvizsgálását, elsősorban az épület valamikor faldekorációinak újabb darabjai után kutatva.
A templomhoz tartozó kerámiahalmok töredékeiből ma gyűjtöttünk utoljára anyagot, azaz befejeztük a K3-as szelvény négyzeteinek felszedését.
A holnap a mai nap töredékeit fogjuk rendszerezni, és elkészítjük a teljes anyag elsődleges feldolgozását, típus- illetve anyagmeghatározással és a végleges kerámiarajzokkal együtt.
csütörtök, október 30
október 26. "From the top to the bottom, and then ..."
Forró és szeles vasárnap köszöntött ránk. Csapatunkat kisebb betegség hátráltatta az előrehaladásban: aki már megfordult Egyiptomban, tudhatja, mire gondolok. Kénytelenek voltunk emiatt szüneteltetni a munkát a halotti templom területén. Földmérő bajtársaink a település északi részén, az egykori polgármesteri rezidencia területén szinteztek. Ez a hatalmas kúria egy, a terület egésze fölé magasodó természetes sziklakaréjra épült, mintegy az építészet nyelvére átültetve lakójának társadalmi státuszát. A Középbirodalom korában alapított városokra jellemző, hogy a megtervezett, szabályos, orthogonális szerkezet megvalósításának vágya a tényleges domborzati viszonyokat is felülírta, mindez az adott településen, sőt akár egyes épületrészeken belül számottevő szintkülönbségeket eredményezett, amit teraszos építkezéssel igyekeztek áthidalni. Kahun városának Petrie által megrajzolt, síkban kiterített alaprajza nem több tehát, mint illúzió, amit a településről az általunk gyűjtött adatok alapján készített 3D modell segítségével szeretnénk eloszlatni. Máté mint arról az imént részletesen is beszámolt, Ashraf oldalán tovább folytatta végeláthatatlan harcát a survey során gyűjtött és a kitűzött szektorokból felszedett kerámiamintákkal, jómagam továbbra is a templomterület déli törmelékkúpjainak módszeres átkutatásával foglalatoskodtam. A régi és újabb keletű hányókról előkerült apró, festett relieftöredékek nagy száma Petrie módszereit ismerve talán kevésbé meglepő; sokkal inkább elgondolkodtató, hogy mekkora veszteséget jelentene ezen kúpok markolókkal és földgyalukkal való gyors és végleges eltávolítása. A kérdés sajnos azért is időszerű, mert az el-lahuni site management részeként az egyiptomi hatóságok ennek gondolatát is felvetették.
A nap képe
A nap képe rovat mai fotója az el-Lahun lelőhely panorámáját uraló piramist ábrázolja, bemutatva az emberi léptékhez viszonyított monumentalitását.
október 25. Kerámiaanalízis
A mai naphoz tartozó bejegyzést ismét egy a misszió munkájához tartozó témakörnek, nevezetes a kerámialeletek feldolgozásának bemutatására használjuk. Ennek egyik oka, hogy a misszió tagjai nagyrészt korábban elkezdett munkájukat folytatták, geodéta kollégáink a raszterháló kimérésén fáradoztak, Zoli pedig a templom díszítéséhez tartozó újabb freskók után kutatott. Másik oldalról pedig ma kezdtünk hozzá az eddig gyűjtött kerámia leletanyag végleges rendszerezéséhez és elsődleges analizálásához.
A munkanap kapcsán sajnos meg kell említeni, hogy Zsolt barátunk magas láza miatt nem tudott csatlakozni hozzánk a terepen.
Kerámialeletek és feldolgozásuk
A szezon során két területről gyűjtöttünk kerámiatöredékeket, előző bejegyzésünkbe bemutatott terepbejárásunk során az egyes jelenségek körül és a temlomtól északra elhelyezkedő kerámiahalmok felszínéről.
A halmok kerámiaanyagát a geodéták által kitűzött raszterháló 10 x 10 méteres négyzetei alapján szedtük fel. A felület nagysága miatt ezeket a beszámozott négyzeteket további kisebb, 5 x 5 méteres szelvényekre osztottuk. Munkánkat a halmok mellett fekvő, kisebb koncentrációjú K1-es négyzet anyagának felszedésével kezdtük, hogy gyűjtési rendszerünket teszteljük. A későbbi munkanapokon pedig a keletebbre fekvő és a kerámiahalmokat lefedő K2 és K3 szelvényekben dolgoztunk, ahol a felszínen fekvő töredékek száma négyzetméterenként elérte a százas darabszámot.
A leletek nagy mennyisége miatt ezeken a területeken kisebb (általában 2 x 2 méteres) mintavevő szelvényeket tűztünk ki, melyekből a teljes kerámiaanyagot begyűjtöttük, míg a négyzet többi részén csak a diagnosztikus darabokat, azaz egy edény kiszerkesztéséhez, vizsgálatához megfelelő többnyire perem és bázis töredékeket gyűjtöttük.
Az így összegyűlt leletanyagot a mai napon kezdtük meg feldolgozni, mely során a töredékeket az egyes edények agyag nyersanyagának meghatározásán alapuló bécsi rendszer szerint válogattuk külön és rögzítettük, a diagnosztikus darabok közül pedig a későbbi kronológiai és tipológiai vizsgálatokhoz szükséges darabokat regisztráltuk. Ezek a töredékek alkotják későbbi vizsgálataink alapját, így a további napok folyamán ezeket részletesebben is analizáljuk és a további kutatásaink alapjául szolgáló rajzokat készítünk róluk.
A kerámiatöredékek vizsgálata a későbbiekben a terepbejárások során dokumentált egyes jelenségek időrendjének meghatározásában játszhat fontos szerepet a templomhoz kapcsolódó halom anyagának elemzése pedig a templom kronológiájának és működésének vizsgálatában lesz segítségünkre.
A munkanap kapcsán sajnos meg kell említeni, hogy Zsolt barátunk magas láza miatt nem tudott csatlakozni hozzánk a terepen.
Kerámialeletek és feldolgozásuk
A szezon során két területről gyűjtöttünk kerámiatöredékeket, előző bejegyzésünkbe bemutatott terepbejárásunk során az egyes jelenségek körül és a temlomtól északra elhelyezkedő kerámiahalmok felszínéről.
A halmok kerámiaanyagát a geodéták által kitűzött raszterháló 10 x 10 méteres négyzetei alapján szedtük fel. A felület nagysága miatt ezeket a beszámozott négyzeteket további kisebb, 5 x 5 méteres szelvényekre osztottuk. Munkánkat a halmok mellett fekvő, kisebb koncentrációjú K1-es négyzet anyagának felszedésével kezdtük, hogy gyűjtési rendszerünket teszteljük. A későbbi munkanapokon pedig a keletebbre fekvő és a kerámiahalmokat lefedő K2 és K3 szelvényekben dolgoztunk, ahol a felszínen fekvő töredékek száma négyzetméterenként elérte a százas darabszámot.
A leletek nagy mennyisége miatt ezeken a területeken kisebb (általában 2 x 2 méteres) mintavevő szelvényeket tűztünk ki, melyekből a teljes kerámiaanyagot begyűjtöttük, míg a négyzet többi részén csak a diagnosztikus darabokat, azaz egy edény kiszerkesztéséhez, vizsgálatához megfelelő többnyire perem és bázis töredékeket gyűjtöttük.
Az így összegyűlt leletanyagot a mai napon kezdtük meg feldolgozni, mely során a töredékeket az egyes edények agyag nyersanyagának meghatározásán alapuló bécsi rendszer szerint válogattuk külön és rögzítettük, a diagnosztikus darabok közül pedig a későbbi kronológiai és tipológiai vizsgálatokhoz szükséges darabokat regisztráltuk. Ezek a töredékek alkotják későbbi vizsgálataink alapját, így a további napok folyamán ezeket részletesebben is analizáljuk és a további kutatásaink alapjául szolgáló rajzokat készítünk róluk.
A kerámiatöredékek vizsgálata a későbbiekben a terepbejárások során dokumentált egyes jelenségek időrendjének meghatározásában játszhat fontos szerepet a templomhoz kapcsolódó halom anyagának elemzése pedig a templom kronológiájának és működésének vizsgálatában lesz segítségünkre.
Terepbejárás
Mivel több olvasónk jelezte, hogy térkép hiányában, vagy a bejegyzések megfogalmazásának túlzott szakmaisága miatt nehezen tudta követni a terepbejárásokról készült írásainkat, így ezúttal külön posztot szentelünk a témának, részletesebben bemutatva bejárásaink menetét és térképpel illusztrálva azok útvonalát.
Az el-Lahun Survey Project első missziójának egyik kiemelt célja volt, hogy szisztematikus terepbejárások révén jobban megismerje a Sir William Matthew Flinders Petrie által kutatott terület, meglehetős szűkszavúsággal bemutatott régészeti jelenségeinek jelenkori állapotát és kutatottságának mértékét.
Koncessziós (kutatási) területünk 1600 hektáros kiterjedése révén első idényünkben nem lehetett célunk a lelőhely teljes bejárása, ezért a piramis, az úgynevezett Table Hill kiemelkedés és a település által kirajzolt határvonal mentén haladva kezdtük meg a kutatást (lásd a mellékelt képen).
A terepbejárás során egymástól minél nagyobb, de még belátható távolságra állva indultunk el az előbb említett pontok között, a felszínen tapasztalható jelenségeket (a leletek különös koncentrációját, bemélyedéseket, meghatározott formájú „foltokat”) keresve.
Egy-egy jelenséget meghatározott dokumentációs rendszerünk alapján számoztuk, fényképeztük és gyűjtöttük a környezetében talált leleteket.
Ezek a leletek általában egészen kis kerámiatöredékek voltak, amiket azonban kiegészítettek olyan edénydarabok is, melyek egy adott jelenség időrendjének meghatározásában fontos segítségünkre lehetnek.
Első terepbejárásunkra, rögtön első munkanapunk során, október 18-án került sor, amikor a település keleti bejáratától indulva jutottunk el a Table Hill kiemelkedéséig, majd ettől a ponttól egyenesen dél felé haladva értünk vissza a városba. Ennek során a Table Hill felé vezető úton hat, önmagában álló jelenséget regisztráltunk, közte kőeszközök különleges koncentrációját is.
A Table Hill tetején „megtaláltunk” egy Petrie által említett aknát, a kiemelkedés tetejéről pedig azonosítottuk a szintén Petrie által publikált krokodil temető helyét.
Október 22-én, második terepbejárással töltött napunk során, a piramis keleti oldalától indultunk a Table Hill irányába, majd Dr. Abdel Rahman el-Ayedi látogatása után, délután a településtől délnyugatra húzódó nagy kiterjedésű temető területét jártuk be.
A bejárások során a Petrie által azonosított vagy csak említett jelenségek sokaságát tudtuk azonosítani és újabb területekkel is gazdagítottuk régészeti térképünket, megkezdve el-Lahun lelőhely történetének mind árnyaltabb megismerését.
Az el-Lahun Survey Project első missziójának egyik kiemelt célja volt, hogy szisztematikus terepbejárások révén jobban megismerje a Sir William Matthew Flinders Petrie által kutatott terület, meglehetős szűkszavúsággal bemutatott régészeti jelenségeinek jelenkori állapotát és kutatottságának mértékét.
Koncessziós (kutatási) területünk 1600 hektáros kiterjedése révén első idényünkben nem lehetett célunk a lelőhely teljes bejárása, ezért a piramis, az úgynevezett Table Hill kiemelkedés és a település által kirajzolt határvonal mentén haladva kezdtük meg a kutatást (lásd a mellékelt képen).
A terepbejárás során egymástól minél nagyobb, de még belátható távolságra állva indultunk el az előbb említett pontok között, a felszínen tapasztalható jelenségeket (a leletek különös koncentrációját, bemélyedéseket, meghatározott formájú „foltokat”) keresve.
Egy-egy jelenséget meghatározott dokumentációs rendszerünk alapján számoztuk, fényképeztük és gyűjtöttük a környezetében talált leleteket.
Ezek a leletek általában egészen kis kerámiatöredékek voltak, amiket azonban kiegészítettek olyan edénydarabok is, melyek egy adott jelenség időrendjének meghatározásában fontos segítségünkre lehetnek.
Első terepbejárásunkra, rögtön első munkanapunk során, október 18-án került sor, amikor a település keleti bejáratától indulva jutottunk el a Table Hill kiemelkedéséig, majd ettől a ponttól egyenesen dél felé haladva értünk vissza a városba. Ennek során a Table Hill felé vezető úton hat, önmagában álló jelenséget regisztráltunk, közte kőeszközök különleges koncentrációját is.
A Table Hill tetején „megtaláltunk” egy Petrie által említett aknát, a kiemelkedés tetejéről pedig azonosítottuk a szintén Petrie által publikált krokodil temető helyét.
Október 22-én, második terepbejárással töltött napunk során, a piramis keleti oldalától indultunk a Table Hill irányába, majd Dr. Abdel Rahman el-Ayedi látogatása után, délután a településtől délnyugatra húzódó nagy kiterjedésű temető területét jártuk be.
A bejárások során a Petrie által azonosított vagy csak említett jelenségek sokaságát tudtuk azonosítani és újabb területekkel is gazdagítottuk régészeti térképünket, megkezdve el-Lahun lelőhely történetének mind árnyaltabb megismerését.
szerda, október 29
október 24. Kirándulás, diavetítő
Rendhagyó módon napi bejegyzésünket ezúttal a diavetítő sorozatával kötöttük egybe.
Szünnap lévén ma három, bázisunk közelében található lelőhelyet látogattunk meg, az utazásunkról szóló rövid tudosítást pedig az útközben készített fényképekkel egészítjük ki.
Túránk először Hawarába vezetett, ahol III. Amenemhat fáraó piramisát "fedeztük fel", ameddig a belső folyosókat ellepő talajvíz engedte, belülről is.
Utunk második állomása Meidum lelőhelye volt, ahol az Óbirodalom egyik legjelentősebb uralkodója, Sznofru által emelt piramist és a halotti komplexum járulékos építményeit látogattuk meg. A piramisba való bejutást itt már nem akadályozták a természet elemei, a szűk folyosón legfeljebb klausztrofóbiánkkal kellett megküzdenünk.
Kirándulásunkat Karanisban zártuk, ahol a görög-római települést és a hozzá kapcsolódó Északi és Déli templomban tettünk látogatást.
A terület számunkra külön jelentőséggel is bír, ugyanis a lelőhely bejáratánál található a fayoumi Kom Aushim Múzeum, ahol az el-Lahunban folytatott terepmunkáink során gyűjtött leletanyag tárolásra és későbbiekben tudományos feldolgozásra kerül.
Szünnap lévén ma három, bázisunk közelében található lelőhelyet látogattunk meg, az utazásunkról szóló rövid tudosítást pedig az útközben készített fényképekkel egészítjük ki.
Túránk először Hawarába vezetett, ahol III. Amenemhat fáraó piramisát "fedeztük fel", ameddig a belső folyosókat ellepő talajvíz engedte, belülről is.
Utunk második állomása Meidum lelőhelye volt, ahol az Óbirodalom egyik legjelentősebb uralkodója, Sznofru által emelt piramist és a halotti komplexum járulékos építményeit látogattuk meg. A piramisba való bejutást itt már nem akadályozták a természet elemei, a szűk folyosón legfeljebb klausztrofóbiánkkal kellett megküzdenünk.
Kirándulásunkat Karanisban zártuk, ahol a görög-római települést és a hozzá kapcsolódó Északi és Déli templomban tettünk látogatást.
A terület számunkra külön jelentőséggel is bír, ugyanis a lelőhely bejáratánál található a fayoumi Kom Aushim Múzeum, ahol az el-Lahunban folytatott terepmunkáink során gyűjtött leletanyag tárolásra és későbbiekben tudományos feldolgozásra kerül.
hétfő, október 27
október 23. Nemzeti ünnep, nekünk pedig a hét utolsó munkanapja
Első hetünk utolsó munkanapjához érkeztünk, így számunkra a mai nap nemcsak a nemzeti ünnep miatt volt különleges.
A tegnapi nagy területen történt terepbejárással és Dr. El-Ayedi hivatalos látogatásával „terhelt” munkanap után ma ismét a templom és közvetlen környéke volt munkánk elsődleges színhelye.
Kivételt képeztek természetesen földmérő mérnök kollégáink, Laci és Ákos ugyanis a kutatási területünket lefedő rácsháló, tőlünk mind távolabbi, a település nyugati kerítőfala mentén haladva mind északabbi pontjainak bemérésével töltötte a napot.
Zsolt tovább folytatta a templom napvilágra került struktúráinak felmérését és rajzolását.
Zoli ehhez kapcsolódva a munkanap első felében a műholdképen a templom területén és közvetlen környezetében előzetesen megjelölt jelenségeket vetette össze a jelenleg a felszínen megfogható struktúrákkal. Ezalapján a templom elülső felében a műholdkép által meghatározott pontok a valóságban is azonosíthatóak voltak, míg a templom hátsó traktusaiban elsősorban a hulladékhalmok zavaró sokasága miatt a műhold felvétele sok esetben félrevezetőnek bizonyult.
Zoli emellett tovább folytatta a templom déli oldalán található halmok vizsgálatát, mely további érdekes, és a templom dekorációjának vizsgálata szempontjából értékes darabbal gazdagította leletanyagunkat.
A templomtól északra fekvő kerámiahalmok vizsgálata is fontos fázishoz érkezett, ugyanis ma került sor a tényleges halmokat először metsző négyzetek anyagának felszedésére. A hatalmas leletkoncentráció miatt, a halmok területéről 1 x 1, illetve 2 x 2 méteres szondákban gyűjtöttük a teljes felszíni leletanyagot, míg a maradék területekről csak a diagnosztikus töredékeket tartottuk meg. Az egyre növekvő kerámiaanyag lassan kezdi kirajzolni a terület kerámiatípusainak horizontját, mely a templommal való kapcsolat révén, nem meglepő módon igen homogénnek tűnik.
A hét utolsó munkanapja révén az esti órák, a hét egyéb jobbára munkával töltött estéi után, oldottabb hangulatban teltek.
A tegnapi nagy területen történt terepbejárással és Dr. El-Ayedi hivatalos látogatásával „terhelt” munkanap után ma ismét a templom és közvetlen környéke volt munkánk elsődleges színhelye.
Kivételt képeztek természetesen földmérő mérnök kollégáink, Laci és Ákos ugyanis a kutatási területünket lefedő rácsháló, tőlünk mind távolabbi, a település nyugati kerítőfala mentén haladva mind északabbi pontjainak bemérésével töltötte a napot.
Zsolt tovább folytatta a templom napvilágra került struktúráinak felmérését és rajzolását.
Zoli ehhez kapcsolódva a munkanap első felében a műholdképen a templom területén és közvetlen környezetében előzetesen megjelölt jelenségeket vetette össze a jelenleg a felszínen megfogható struktúrákkal. Ezalapján a templom elülső felében a műholdkép által meghatározott pontok a valóságban is azonosíthatóak voltak, míg a templom hátsó traktusaiban elsősorban a hulladékhalmok zavaró sokasága miatt a műhold felvétele sok esetben félrevezetőnek bizonyult.
Zoli emellett tovább folytatta a templom déli oldalán található halmok vizsgálatát, mely további érdekes, és a templom dekorációjának vizsgálata szempontjából értékes darabbal gazdagította leletanyagunkat.
A templomtól északra fekvő kerámiahalmok vizsgálata is fontos fázishoz érkezett, ugyanis ma került sor a tényleges halmokat először metsző négyzetek anyagának felszedésére. A hatalmas leletkoncentráció miatt, a halmok területéről 1 x 1, illetve 2 x 2 méteres szondákban gyűjtöttük a teljes felszíni leletanyagot, míg a maradék területekről csak a diagnosztikus töredékeket tartottuk meg. Az egyre növekvő kerámiaanyag lassan kezdi kirajzolni a terület kerámiatípusainak horizontját, mely a templommal való kapcsolat révén, nem meglepő módon igen homogénnek tűnik.
A hét utolsó munkanapja révén az esti órák, a hét egyéb jobbára munkával töltött estéi után, oldottabb hangulatban teltek.
vasárnap, október 26
Október 22. Thank you, Dr. El-Ayedi!
Nevezetes nap volt a mai nap az El-Lahunban dolgozó magyar expedíció számára: délelőtt futó látogatást tett a lelőhelyen az el-lahuni site management kairói megbízottja, Közép-Egyiptom Legfőbb Régészeti Felügyelője, ProfesszordoktorAbdelrahmanElayedi, hogy örökbecsű mondásaival szórakoztassa a munkában megfáradt kutatókat – na és persze, hogy hosszabb távú együttműködésünk részleteit a helyszínen tekinthessük át.
Érkezését megelőzően Zsolt, Máté és jómagam a lelőhely egy újabb szeletét jártuk be: utunk a piramis keleti oldala előtt magasodó hányóktól indult, és a piramiskerülettől néhány száz méterre, északra emelkedő magaslati ponton ért véget. A platón egy 7 x 3,5 x 3 m-es, É-D tájolású, kitisztított aknát és szomszédságában számos pit-et találtunk. Bár Petrie jelentéseiben sem az aknáról, sem annak tartalmáról nem tesz említést, bizonyosra vehető, hogy annak kiásása hozzá vagy valamely tanítványához köthető, és erre 1914-ben vagy 1920-ban kerülhetett sor. A sírok és a szomszédos magaslat többi, hasonló temetkezései a lelőhely későkori horizontját képviselik, amit megerősítenek a platón talált és begyűjtött fajansz amulettek, közöttük egy apró udzsat-szem. El-Ayedi látogatása után a survey a halotti templomot délről és kelet felől karéjszerűen körbefogó temető bejárásával folytatódott. A Középbirodalom korától a Római Korig terjedő sírok többségét már az ókorban kirabolták, majd többségüket Petrie emberei tárták fel, amiről a régész 1923-ban kiadott könyvében mindössze egyetlen rövid bekezdésben számol be. Bejárásunk alkalmával megállapítottuk, hogy a survey-térképén jelzettel ellentétben, a temető déli irányban egészen a mai termőterület határáig kihúzódik.
Földmérő mérnökeink, Laci és Ákos befejezték a templomterület kitűzését, és a település nyugati határolófala mentén haladtak észak felé.
Érkezését megelőzően Zsolt, Máté és jómagam a lelőhely egy újabb szeletét jártuk be: utunk a piramis keleti oldala előtt magasodó hányóktól indult, és a piramiskerülettől néhány száz méterre, északra emelkedő magaslati ponton ért véget. A platón egy 7 x 3,5 x 3 m-es, É-D tájolású, kitisztított aknát és szomszédságában számos pit-et találtunk. Bár Petrie jelentéseiben sem az aknáról, sem annak tartalmáról nem tesz említést, bizonyosra vehető, hogy annak kiásása hozzá vagy valamely tanítványához köthető, és erre 1914-ben vagy 1920-ban kerülhetett sor. A sírok és a szomszédos magaslat többi, hasonló temetkezései a lelőhely későkori horizontját képviselik, amit megerősítenek a platón talált és begyűjtött fajansz amulettek, közöttük egy apró udzsat-szem. El-Ayedi látogatása után a survey a halotti templomot délről és kelet felől karéjszerűen körbefogó temető bejárásával folytatódott. A Középbirodalom korától a Római Korig terjedő sírok többségét már az ókorban kirabolták, majd többségüket Petrie emberei tárták fel, amiről a régész 1923-ban kiadott könyvében mindössze egyetlen rövid bekezdésben számol be. Bejárásunk alkalmával megállapítottuk, hogy a survey-térképén jelzettel ellentétben, a temető déli irányban egészen a mai termőterület határáig kihúzódik.
Földmérő mérnökeink, Laci és Ákos befejezték a templomterület kitűzését, és a település nyugati határolófala mentén haladtak észak felé.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)