A piramiskerület déli-délkeleti oldalán újonnan feltárt, korábban nem ismert iszaptégla struktúrák talán a legizgalmasabb régészeti adalékok II. Szeszósztrisz halotti körzetének megismeréséhez. Értelmezésüket mindazonáltal nemcsak félig feltárt állapotuk, de az ásatás szakszerűtlen módja is alaposan megnehezíti. Mivel az ásató a struktúrákról sem építészeti, sem fotódokumentációt nem készített, a 2008-as idény egy részében erőnket és csapatunkat megfelezve igyekeztünk menteni a menthetőt, és az SCA által megnyitott területen minden további munka szempontjából elengedhetetlen geodéziai és építészeti felméréseket végeztünk. A kerülethez délkeleti irányból közelítő két lépcsőszakasz, a déli kerítőfal tetejére felfutó rámpa illetve a déli kerítőfal nyugati szakasza mentén kirajzolódó téglaépület maradványai ékes bizonyítékai a halotti kerület összetett építészeti szerveződésének.
II. Szeszósztrisz piramiskomplexuma több szempontból is innovatív épületegyüttes; nincs nyoma például a piramiskerületet a völgytemplommal összekötő feljárónak. A lelőhely geomorfológiai adottságai ugyanakkor felvetik annak lehetőségét, hogy a piramis megközelítése nem a város, Kahun irányából, hanem a plató déli szegélyétől felvezető természetes vádin keresztül történhetett, ahogyan azt a frissen feltárt, félig az ókori járószintbe vágott lépcsőszakaszok és a rámpa tengelye is valószínűsíti. Kik számára és milyen célra épültek ezek az útvonalak? – adódik a kérdés. Nos, nyilvánvalóvá vált, hogy a struktúrákban legalább három építészeti fázis fogható meg. 1. A délebbi lépcsőszakasz – amennyire mi meg tudjuk ítélni – a hely természetes emelkedését követve a mai járószintig vezetett, ahol egy téglával burkolt platformban ért véget. 2. Közvetlenül a platformtól nyugatra, több méter mélyen fogható meg egy másik lépcsősor kezdete, melynek egyenes folytatása a képen is kivehető, egészen a tégla kerítőfal tetejéig futó rámpa. A régészeti kontextus alapján úgy tűnik, hogy utóbbi együttesnek legalább két aktív használati fázisa volt. A lépcső (és rámpa) megépítését követően a struktúrát betemették (a szelvényfalon jól kirajzolódik a fehér mészkőszilánkok alkotta tiszta réteg), majd később (jóval később) újra megnyitották. 3. Az időközben cementálódott, és még mai eszközökkel is nehezen bontható tafla miatt a lépcső alsó szakaszát csak annak közepén, egy jóval vékonyabb sávban tisztították meg, oldalait ismét egy téglasorral bélelték és levakolták. A lépcső újbóli használatbavételéhez a pontosan a lépcső és a rámpa találkozási pontjára eső, téglával bélelt fagödröt el kellett távolítani. Ezt követően a struktúrát ismét betemették, és helyreállították a kerület általunk jól ismert képét, amivel együtt járt a kerületet szegélyező fák egyike számára épített gödör újbóli kialakítása. A lépcső eltemetését követően a rámpa tetejére annak nyugati oldalához simuló néhány lépcsőfokon lehetett feljutni. Mivel a már említett természetes feljáró a sivatagi plató egy olyan részétől indul, ahol Petrie nagy mennyiségű gránittörmeléket és vastag iszaplerakódást talált (állításával szemben ezek szinte bizonyosan egy ipari terület nyomai), akár az is szóba jöhetett volna, hogy a lécső-rámpa konstrukciót – legalábbis elsődlegesen – a piramiskerület építése során használták az építőanyagok célba juttatására. Ezt az elgondolást azonban a lépcső finom szerkezete, és kiváltképp a lépcsőfokok meglepően jó, alig koptatott állapota ismeretében el kellett vetni. Az időszakosan, és pusztán rövid ideig, néhány alkalommal használt két lépcsőfeljáró valószínűleg ceremoniális célokat szolgált, és nagy a kísértés, hogy az ember a piramiskerület temetkezéseivel, a halottas menetek útjával hozza őket összefüggésbe. Kiváltképp, hiszen a rámpa a halotti kerület azon részéhez vezet, ahol a piramis bejárati aknája (Tomb 10) valamint a királyi család egyes tagjai számára vágott sziklasírok találhatók. Petrie és Brunton II. Szeszósztrisz körzetében a királyén kívül még két temetkezés nyomait találta: a 7. sz. aknasírban (a királyi család egy ismeretlen tagjának már az ókorban kirabolt temetkezése), illetve a 8. sz. aknasírban (Szit-hathor-iunet hercegnő temetkezése, ahonnan az ún. el-lahuni kincs előkerült). A többi aknasírt bizonyosan nem használták temetkezésre. Bár a temetkezések relatív szekvenciájáról megbízható adat nem áll rendelkezésre, annyi bizonyos, hogy Szit-hathor-iunet hercegnő, II. Szeszósztrisz lányának és III. Szeszósztrisz feleségének betemetkezésére legalább harminc évvel a király halálát követően került sor. Bár a tényleges királyi temetkezések száma, illetve a második és harmadik temetkezés között eltelt hosszabb intervallum magyarázatul szolgálhat a kibontott struktúrákkal kapcsán tett megfigyelésekre, mindez nem több, mint előzetes spekuláció, mely a jövőben régészeti megerősítésre szorul. 
Ennek egyik forrása lehet az a csak részben feltárt iszaptégla épület, melynek alapjaira a déli kerítőfal vonalában bukkantunk. Már magának a kerítőfalnak a szerkezete is több kérdést vet fel, hiszen jóval összetettebb konstrukció, mint ahogy Petrie vagy Brunton annak idején leírta, de az általunk lokalizált struktúra egy kisméretű, több kisebb helyiségből álló, és a jelek szerint szándékosan lebontott és eltemetett épület lehetett – ilyesformán nem kizárt, hogy szerves része a már leírt lépcső-rámpa együttesnek. Hasonló, a halotti körzet bejáratánál emelt, időszakosan használt majd rituálisan eltemetett építmény maradványait ásta ki 2004-ben Josef Wegner Dél-Abüdoszban, III. Szeszósztrisz sajátos sírkomplexumának bejáratánál. Az épülethez tartozó rituális kerámiaanyag elemzése csak megerősítette Wegner azon elméletét, miszerint az általa feltárt maradványok a per-wabet-hez, vagyis ahhoz a purifikációs épülethez kapcsolhatók, ahol a királyi temetés során a szent kerületbe történő belépés előtt a test rituális megtisztítása zajlott.II. Szeszósztrisz halotti emlékművének régészeti kutatása tehát korántsem tekinthető befejezettnek. A felvetett kérdésekre válasz, a közreadott teóriára cáfolat vagy megerősítés pedig kizárólag szisztematikus és szakszerű kutatással lelhető. Bízzunk benne, hogy így fog történni.
