Október 20. Az első munkanap

Végre. Még elviselhető forróság és erős szél közepette láttunk munkához. Tekintettel arra, hogy a SCA a koncessziós területünkön is újabb feltárásba kezdett, programunkat az új helyzethez igazítottuk: a térképészeti munkát az SCA kérésének megfelelően a királyi halotti templom hevenyészve kiásott részének (feljáró, előudvar illetve az egykori kultuszépítmény elülső szektora) építészeti felmérésével és a hányók alapos átkutatásával egészítettük ki - mentve, ami menthető, mielőtt a napnak és a szél erodáló hatásának kitett iszaptégla maradványok végképp szétporladnak. Amíg geodéta barátaink a négyzetháló kitűzésével foglalatoskodtak, Máté, Zsolt és jómagam eredeti szándékunknak megfelelően a hatalmas lelőhely egy marginális szegmensét jártuk be, mely a település (Kahun) keleti főkapujától a piramistól mintegy másfél kilométerre északra fekvő Table Hill formációig húzódott. A kérdéses sávban minden egyes régészeti jelenséget rögzítettünk. Reményeink szerint a bejárások segítségével a lelőhelynek az eddiginél sokkal cizelláltabb képét rajzolhatjuk fel, kiváltképp, mivel Petrie az általa megásott területek egy részéről semmilyen felmérést nem készített, helyüket hevenyészett térképén nem jelölte, ismertetésükkor csupán néhány soros leírásra szorítkozott. Igaz ez például arra az antik krokodiltemetőre, melynek pontos helyét és kiterjedését a Table Hill tetejéről készített felvételek segítségével határoztuk meg. A kiterjedt temető pontos felmérése a jövő egyik fontos feladata lesz. A bejárás során kőeszközök jól megfogható koncentrációin túl olyan depressziókat is észleltünk, melyek korábban nem ismert aknasírok száját jelölhetik. Első benyomásunk alapján ezek a sírok a 900. temető északi kiterjedését képezhették. A méretek és koordináták felvételén túl mintákat vettünk a sírok körül szétszóródott cserepekből is. A Table Hill közel 6 m mély aknasírjának közeléből került elő első felszíni leletünk, egy fajansz szkarabeusz töredéke.