Október 22. Thank you, Dr. El-Ayedi!

Nevezetes nap volt a mai nap az El-Lahunban dolgozó magyar expedíció számára: délelőtt futó látogatást tett a lelőhelyen az el-lahuni site management kairói megbízottja, Közép-Egyiptom Legfőbb Régészeti Felügyelője, ProfesszordoktorAbdelrahmanElayedi, hogy örökbecsű mondásaival szórakoztassa a munkában megfáradt kutatókat – na és persze, hogy hosszabb távú együttműködésünk részleteit a helyszínen tekinthessük át.
Érkezését megelőzően Zsolt, Máté és jómagam a lelőhely egy újabb szeletét jártuk be: utunk a piramis keleti oldala előtt magasodó hányóktól indult, és a piramiskerülettől néhány száz méterre, északra emelkedő magaslati ponton ért véget. A platón egy 7 x 3,5 x 3 m-es, É-D tájolású, kitisztított aknát és szomszédságában számos pit-et találtunk. Bár Petrie jelentéseiben sem az aknáról, sem annak tartalmáról nem tesz említést, bizonyosra vehető, hogy annak kiásása hozzá vagy valamely tanítványához köthető, és erre 1914-ben vagy 1920-ban kerülhetett sor. A sírok és a szomszédos magaslat többi, hasonló temetkezései a lelőhely későkori horizontját képviselik, amit megerősítenek a platón talált és begyűjtött fajansz amulettek, közöttük egy apró udzsat-szem. El-Ayedi látogatása után a survey a halotti templomot délről és kelet felől karéjszerűen körbefogó temető bejárásával folytatódott. A Középbirodalom korától a Római Korig terjedő sírok többségét már az ókorban kirabolták, majd többségüket Petrie emberei tárták fel, amiről a régész 1923-ban kiadott könyvében mindössze egyetlen rövid bekezdésben számol be. Bejárásunk alkalmával megállapítottuk, hogy a survey-térképén jelzettel ellentétben, a temető déli irányban egészen a mai termőterület határáig kihúzódik.
Földmérő mérnökeink, Laci és Ákos befejezték a templomterület kitűzését, és a település nyugati határolófala mentén haladtak észak felé.