Friedrich Robert Helmert (1843-1917) definíciója szerint a geodézia feladata a Föld felszínén és a felszín közelében található természetes és mesterséges objektumok helyzetének, valamint a Föld alakjának meghatározása. A mi esetünkben a definíció első feladata áll fenn. A projekt egyik célkitűzése a meglehetősen nagy kiterjedésű koncessziós terület régészeti topográfiai térképének elkészítése, mivel az állami topográfiai térképrendszerben csak közepes, 1:25 000-es méretarányú térképeken ábrázolták, ami céljainknak nem megfelelő. Mit is jelent ez? Olyan térképet kell készítenünk, amely bemutatja a domborzatot, tartalmazza a jellemző természetes és mesterséges objektumokat, különös tekintettel a régészeti szempontból jelentőséggel bírókra. Ahhoz, hogy egy objektum helyzetét megadjuk, szükségünk van egy koordináta-rendszerre. Elvileg megtehetnénk, hogy szabadon felveszünk egy kezdőpontot (origót) és két koordináta-tengelyt, azonban ez a jövőre nézve jelentős problémát okozna. Egy jövőbeli egyiptológus, aki esetleg ugyanezen a területen fog dolgozni évtizedekkel utánunk, már nem tudná pontosan rekonstruálni a koordináta-rendszert, így a meghatározott adataink nagy része nehezen használhatóvá, de akár használhatatlanná válna. Ez a helyzet áll fenn esetünkben a Petrie munkáiból megmaradt anyagokkal. Ezért térképünket a WGS84 (World Geodetic System, 1984) referencia rendszerre vonatkoztatjuk. Ez nem más, mint a Földet helyettesítő forgási ellipszoid, amelyet a GPS-műszerek is használnak. De az ellipszoid egy jelentős problémája, hogy nem sík, hanem bármilyen kis részekre is daraboljuk, azok domborúak maradnak. A térkép viszont egy síkrajz. Ezért az ellipszoidon bemért objektumainkat egy hengerre vetítjük át. Ezt UTM (Universal Transverse Mercator) vetületnek hívjuk. A henger palástját felvágva a bemért objektumaink már síkba kerültek. Az UTM vetülethez tartozik egy koordináta-rendszer, amelynek origója az Egyenlítőn található, egyik tengelye északra, a másik keletre mutat. Ennek a koordináta-rendszernek a mi esetünkben a legnagyobb előnye az, hogy a GPS-műszerek legtöbbje ismeri, így a jövőben minden objektum megkereshető lesz a koordinátái ismeretében a terepen.Ha már eldöntöttük, hogy milyen koordináta-rendszerben dolgozunk, nincs más hátra, mint hogy meghatározzuk az objektumok alakját és helyzetét. Az, hogy ez hogyan történik, a mérendő objektum fajtájától függ. A domborzatot és az elszórt objektumokat (mint pl. elszórtan elhelyezkedő sírok) idén RTK GPS módszerrel mérjük. Ennek lényege az, hogy egy fixponton elhelyezett GPS-műszer korrekciós adatokat sugároz az objektumokat mérő GPS-nek, amitől az centiméteres pontossággal fog működni. Egyiptomi régészeti munkáknál máskor is használtunk már GPS-t, de ez az első olyan magyar projekt, amelyben ilyen pontosságú műszert tudunk alkalmazni.
Miközben tart a GPS-es felmérés, a kerámia-vizsgálatokhoz és az építészeti felmérésekhez 5x5, vagy 10x10 méteres raszterhálót kell kitűzni. Ezt gyorsan és pontosan elektronikus mérőállomással (Total Station) hajtjuk végre.
Célszerű, ha a méréseket még aznap fel is dolgozzuk, így a térkép a mérések folyamán már elkezd kirajzolódni. Azonban az elkészítendő nagyméretarányú térkép már nem csak az elmúlt évszázadokban megszokott, papíron megjelenő térképet jelenti. Ez a térkép már digitális állomány lesz, a rajta lévő objektumokat kiválasztva azok adatai is megjeleníthetők lesznek. Ezzel terveink szerint a jelenlegi projekt végére, a térképen túllépve egy térinformatikai rendszert tudunk létrehozni.
Szűcs László
