október 30. Az utolsó munkanap: búcsú el-Lahuntól, de nem tőlünk!

Rövidke első szezonunk utolsó terepen töltött napja több meglepetéssel is szolgált. Afölött még napirendre tértem volna, hogy a forróságot enyhítő, papírjainkat szerteszéjjel fújó szélnek egész nap nyoma sem mutatkozott, hogy az évezredes hagyományoknak megfelelően mindenki eszét vesztette, vagy hogy egyiptomi barátaink félrebeszéltek (bemutatták nekünk Medinet el-Fayum legszebb inspektorasszonyát), de hogy Laci és Ákos geodéták egyetlen zokszó nélkül kefét és muktáfot (gumikosár) ragadjanak, hogy a fotózást előkészítendő tisztára söpörjék a templom területét, na hát, ki hallott már ilyet?!? Mindeközben Marcel befejezte a piramis déli oldalán feltárt kettős lépcsősor rajzolását (imponáló rajzkészség), így nagyjából 11 órakor lehetőségünk nyílt elkészíteni ezekről is a nélkülözhetetlen fotódokumentációt. A nap kétségkívül legmagasztosabb pillanata a gaffírok és a ránk vigyázó katonák kifizetése volt. Még most, az esti órákban is azon tűnődöm, hogyan érték el, hogy a listámon szereplő kilenc ember egyenkénti kifizetése számszerűleg tíz ember bérének összegét emésztette fel?? Dél körül elindultunk Kom Aushim-ba, hogy a leleteinket rejtő ládát elhelyezzük a kijelölt raktárépületben. Látjuk-e még valaha? – szüntelen ez motoszkál a fejemben. Mivel Máté és jómagam kivételével az expedíció tagjai ma este visszautaztak Kairóba, a délután a csomagolással, a hasznavehetetlen dolgok elkótyavetyélésével, illetve a védőital-készletünk teljes felélésével telt. Bár a régészeti misszió erre az évre véget ért, az adatok feldolgozása és kiértékelése még csak most veszi igazán kezdetét, ráadásul a jövő héten Stephen Quirke-kel teszünk még egy végső látogatást el-Lahunban, hogy a jövőre hozzánk csatlakozó angol kutatók munkájának részleteiről egyeztessünk. Az elkövetkezendő napokban szeretnénk ittlétünk néhány olyan momentumát is megosztani Önökkel, amire a munkanapok végén már nem volt erőnk vagy lehetőségünk. Ha kedvük tartja, tartsanak továbbra is velünk.