Építészet, építészek El-Lahunban

Okkal kérdezhetné a gyanútlan szemlélődő, milyen épületek felméréséről, dokumentálásáról is lehet szó El-Lahun esetében. Bár jelenleg a piramis az egyetlen szembetűnő és jelentős felmenő struktúrával rendelkező építmény, építészeti szemszögből nézve számos további objektum csak részben, illetőleg nem korunk elvárásainak megfelelő mértékben ismert. A projekt előkészítése során meghatározhatóvá váltak az archaeotopográfiai térkép elkészítéséhez szükséges lépések, és ezzel párhuzamosan a projekt céljai közé az ismert épületek építészeti dokumentációja is bekerült. 2008-ban a koncessziós terület bejárásával pontosítani lehetett a négyéves régészeti vállalkozás fő elemeit, ám a kutatási terv előre nem látható események hatására a helyszínen némiképp módosult. Az egyiptomi kollégák ténykedése következtében már a 2008-as idényben arra kényszerültünk, hogy kérésükre – s nem utolsósorban épülő adatbázisunk számára – elvégezzük néhány frissen feltárt struktúra felmérését és dokumentálását.Az El-Lahun Survey Project keretében a térképezés során felvett építészeti struktúrák részletes felmérése valósul meg. Ennek célja kettős: egyrészt rögzíti a jelenlegi állapotot és alapadatot szolgáltat a távlati ‘site management’ terv kidolgozására, másrészt pedig a tudományos kutatások forrásául szolgál. A felméréseken túlmutató cél az így szerzett adatok GIS rendszerben történő feldolgozása, az egykori régészeti kontextus lehetőség szerinti rekonstrukciója, továbbá a hipotetikus munkamodellek szintjén virtuális építészeti rekonstrukciók készítése.

A piramiskörzet tekintetében a Petrie által megjelentetett publikációk sok fontos adat mellett sajnálatosan kevés építészeti rajzot tartalmaznak. A nagy kiterjedésű komplexum alaprajza csak 1:2500-as és 1:1000-es léptékben került publikálásra, a sírkamrákról nagyobb léptékű alaprajzok és metszetek is rendelkezésre állnak (1:150). A piramisról metszet egyáltalán nem készült, így a Lepsius és Petrie által is leírt sziklatalapzat-téglafelépítmény viszonya nem tisztázott, erre vonatkozóan a 2008-as szezont bemutató előadáson egy munkamodellt is bemutattunk. Hasonló a helyzet a szakirodalomban fellelhető – és feltehetően Lepsius megfigyeléséből származó – téglavázszerkezetű építésmóddal, melynek nyomait a helyszínen csak részben lehet fellelni. A két fő diagonális vázelem világosan kirajzolódik, ám az oldalakat osztó vázfalak egyáltalán nem. A helyszíni munkánk megkezdése előtt a piramis déli oldalának előterében és a Petrie által még tömör kerítőfalként jelzett struktúrában egy bonyolult és meglepően jó állapotú iszaptégla komplexum bontakozott ki az egyiptomi kollégák ásatásai nyomán. A kerítőfal két falhéja között több osztófal látható, és új elemként a piramishoz vezető lépcsők és rámpák kerültek elő. Ezek gyors és alapos dokumentálása kiemelt fontossággal bírt, amelyet Marcel Hellendahl építész Szűcs László és Gregori Ákos földmérő mérnökök segítségével végzett el. A piramiskörzet teljes struktúrájának korszerű dokumentálásához és értelmezéséhez tehát elengedhetetlen a részletes felmérések kiterjesztése, melyeket a szerkezeti és építészeti összefüggések tisztázására feltárásoknak kell megelőzniük. Az eróziónak leginkább kitett piramismag felmérése sem odázható tovább; ennek elvégzéséhez több módszert és technológiát is fontolóra vettünk, támogatást mindenekelőtt a lézerszkennelésből és fotogrammetriából remélünk.

A völgytemplom területéről Petrie 1:300-as léptékben közölt összesítő rajzokat, melyeket távolról sem tekinthetünk alaprajznak. Rajzain ma már csak nehezen vagy egyáltalán nem azonosítható iszaptégla foltokat, feltételezett falnyomvonalakat jelölt. Ezekből a felszínen alig valami vagy szinte semmi sem volt látható, csupán a Petrie-féle ásatások hányói illetőleg az ókori elbontásból származó törmelékhalmok jelezték az egykori épület helyét. A 2008-as év e tekintetben is tartogatott váratlan eseményeket, ugyanis a helyi kollégák a közelmúltban feltártak a templom területéből egy mintegy 400 négyzetméteres felületet. A feltételezett padlószint alatt több rétegben iszaptégla sorok voltak megfigyelhetők, amelyeken néhol a padlósíkot illetve a természetes sziklaplató kiegyenlítését szolgáló kőblokkok feküdtek. A terep durva kiegyenlítése ezekkel a téglákkal történt, ugyanis a finom szemcseszerkezetű anyag gondos fektetésével egy stabil, összenyomhatatlan réteg keletkezett. Terepi tevékenységünket ennek a kibontott felületnek a részletes felmérésével is kibővítettük, így értékes információkhoz jutottunk a templom építészeti részleteit illetően. 2009-ben a helyenként felszínre bukkanó, mesterséges, a kultuszépület alaprajzi befoglaló méreteit sejtető vésett sziklaperemek felmérését végeztük el, illetve kiterjesztettük geodéziai munkálatainkat a templomterület egészére. A korábbiakban Szűcs László által ismertetett RTK műszerrel viszonylag rövid idő alatt a felszín morfológiáját hűen tükröző felületmodell készült, mely bár a korai ásatások hányói mutatja, feltételezésünk szerint a templom alapvető térstruktúrájára is utal. Ezen felmérések, kiegészülve a Petrie által észlelt struktúrákkal és a magnetométeres vizsgálat eredményeivel, terveink szerint mindenképp egy új, biztosabb alapokon nyugvó templomalaprajzot fog eredményezni. A 2008-as szezon eredményeit ismertető előadáson utaltunk Josef Wegner-nek a III. Szenvoszret abüdoszi templomán végzett kutatásaira; az ott fellelt aránytani összefüggések esetünkben  - mivel feltárást és felszíni tisztítást egyenlőre nem végeztünk  - különös jelentőséggel bírnak.

A város struktúrájával és épületeivel kapcsolatban is sokasodnak a kérdéseink. Természetesen nem az egyes objektumok létezését kérdőjelezzük meg, hanem az egymáshoz és az egész struktúrához történő viszonyukat. Ebben a tekintetben kulcsfontosságú a magnetométeres survey eredménye, amely, egyebek között, a a település délnyugati irányú kiterjedését is megkísérli felderíteni. A Petrie készítette alaprajz a város déli szektorát már nem jelöli, ott az ásató szerint nem volt megfogható építészeti maradvány. Rendkívül fontosak számunkra azok az épületek, melyeken 1993 és 1997 között a N. Millet vezette Royal Ontario Museum missziója végzett ellenőrző ásatásokat (a felméréseket Rosa A. Frey és James E. Knudstad végezte); a téglasorokból azonban a visszatemetés elmaradása miatt alig maradt valami. A polgármesteri rezidencia („Acropolis”) és az 1. sz. északi kúria maradványai viszont lehetővé tették számunkra, hogy néhány meghatározó épületsarkot és a dokumentációból azonosítható pontot az új geodéziai rendszerbe és az erre a területre is kiterjesztett felületmodellre bemérjünk. Fontos szintadatokat az elmúlt szezonban is felvettünk, ugyanis a térképezés mellett a projekt egyik célja építészeti rekonstrukciók készítése. A település tekintetében ez különösen érdekes, mivel az ortogonális terv egy alapvetően lejtős területen, sőt bizonyos helyeken többméteres szintkülönbséggel valósult meg. Ez azt jelenti, hogy a szintkülönbségeket a szintvonalakra sokszor merőlegesen elhelyezett épületekkel is fel kellett venni. Az erre vonatkozó rekonstrukciós elképzeléseink remélhetőleg tovább árnyalják a korszak építészetéről kialakult képet.

Jelenlegi ismereteink alapján az építészeti maradványok a fent nevezett három helyszínen koncentrálódnak. A többszáz hektáros koncessziós területen azonban százával sorakoznak a felszínen is kivehető temetkezések, melyek több típust képviselnek: aknasírok, sziklába vájt sírkápolnák, a kora kereszténység időszakára jellemző sírok, stb. Ezek térképezése folyamatban van, mint ahogy kezdetét vette az egyes sírtípusok dokumentálása is.

Vasáros Zsolt