Geodézia a 2009-es idényben

Friedrich Robert Helmert (1843-1917) definíciója szerint a geodézia feladata a Föld felszínén és a felszín közelében található természetes és mesterséges objektumok helyzetének, valamint a Föld alakjának meghatározása. A mi esetünkben a definíció első feladata áll fenn. A projekt egyik célkitűzése a meglehetősen nagy kiterjedésű koncessziós terület régészeti topográfiai térképének elkészítése, mivel az állami topográfiai térképrendszerben csak közepes, 1:25 000-es méretarányú térképeken ábrázolták, ami céljainknak nem megfelelő. Mit is jelent ez? Olyan térképet kell készítenünk, amely bemutatja a domborzatot, tartalmazza a jellemző természetes és mesterséges objektumokat, különös tekintettel a régészeti szempontból jelentőséggel bírókra. Ahhoz, hogy egy objektum helyzetét megadjuk, szükségünk van egy koordináta-rendszerre. Elvileg megtehetnénk, hogy szabadon felveszünk egy kezdőpontot (origót) és két koordináta-tengelyt, azonban ez a jövőre nézve jelentős problémát okozna. Egy jövőbeli egyiptológus, aki esetleg ugyanezen a területen fog dolgozni évtizedekkel utánunk, már nem tudná pontosan rekonstruálni a koordináta-rendszert, így a meghatározott adataink nagy része nehezen használhatóvá, de akár használhatatlanná válna. Ez a helyzet áll fenn esetünkben a Petrie munkáiból megmaradt anyagokkal. Ezért térképünket a WGS84 (World Geodetic System, 1984) referencia rendszerre vonatkoztatjuk. Ez nem más, mint a Földet helyettesítő forgási ellipszoid, amelyet a GPS-műszerek is használnak. De az ellipszoid egy jelentős problémája, hogy nem sík, hanem bármilyen kis részekre is daraboljuk, azok domborúak maradnak. A térkép viszont egy síkrajz. Ezért az ellipszoidon bemért objektumainkat egy hengerre vetítjük át. Ezt UTM (Universal Transverse Mercator) vetületnek hívjuk. A henger palástját felvágva a bemért objektumaink már síkba kerültek. Az UTM vetülethez tartozik egy koordináta-rendszer, amelynek origója az Egyenlítőn található, egyik tengelye északra, a másik keletre mutat. Ennek a koordináta-rendszernek a mi esetünkben a legnagyobb előnye az, hogy a GPS-műszerek legtöbbje ismeri, így a jövőben minden objektum megkereshető lesz a koordinátái ismeretében a terepen.

Ha már eldöntöttük, hogy milyen koordináta-rendszerben dolgozunk, nincs más hátra, mint hogy meghatározzuk az objektumok alakját és helyzetét. Az, hogy ez hogyan történik, a mérendő objektum fajtájától függ. A domborzatot és az elszórt objektumokat (mint pl. elszórtan elhelyezkedő sírok) idén RTK GPS módszerrel mérjük. Ennek lényege az, hogy egy fixponton elhelyezett GPS-műszer korrekciós adatokat sugároz az objektumokat mérő GPS-nek, amitől az centiméteres pontossággal fog működni. Egyiptomi régészeti munkáknál máskor is használtunk már GPS-t, de ez az első olyan magyar projekt, amelyben ilyen pontosságú műszert tudunk alkalmazni.

Miközben tart a GPS-es felmérés, a kerámia-vizsgálatokhoz és az építészeti felmérésekhez 5x5, vagy 10x10 méteres raszterhálót kell kitűzni. Ezt gyorsan és pontosan elektronikus mérőállomással (Total Station) hajtjuk végre.

Célszerű, ha a méréseket még aznap fel is dolgozzuk, így a térkép a mérések folyamán már elkezd kirajzolódni. Azonban az elkészítendő nagyméretarányú térkép már nem csak az elmúlt évszázadokban megszokott, papíron megjelenő térképet jelenti. Ez a térkép már digitális állomány lesz, a rajta lévő objektumokat kiválasztva azok adatai is megjeleníthetők lesznek. Ezzel terveink szerint a jelenlegi projekt végére, a térképen túllépve egy térinformatikai rendszert tudunk létrehozni.

Szűcs László

Dokumentáció

Múlt évi hiányosságot szeretnénk pótolni az El-Lahun Survey Project dokumentációjának rövid bemutatásával, melyre tavaly azért nem keríthettünk sort, mivel az első idény nem várt fejleményei és újabb kihívásai az adatfelvétel rendszerét folyamatosan alakították a szezon során.
A dokumentáció alapvető viszonyítási pontja az évszám, amely minden kiosztott jelenségszám első tagja, például a 2008.1207 szám a tavalyi első bejárás során a Table Hill tetején regisztrált síraknát takarja.

A misszió régészeti terepmunkájának két súlypontját a terepbejárások (survey) és a templom körüli kutatásokat alkotják, ehhez igazodóan a dokumentáció is két részre oszlik.
A terepbejárás során három típusú jelenséget különítünk el és számozunk. Az első, egy (az évszám után) 1000-el kezdődő számsor, a jelenségekhez, nagyobb összefüggésekhez nem kötődő szórványleletekhez kapcsolódik, melyeket a lelőhely GPS adatai mellett, méret, forma és nyersanyag szerint írunk le. Például az idén terepbejárás során először regisztrált kerámia szórványlelet a 2009.1001 számot kapná.
A következő 1100-al kezdődő regisztrációs számokat a bejárások során meghatározott nagyobb egységekhez rendeljük („survey area”), például tavaly a 2008.1101 szám a már említett Table Hill egészére vonatkozó dokumentációs szám volt. A bejárás során regisztrált nagyobb egységek (tavalyi tapasztalatok alapján kiemelkedő földrajzi formációk vagy sírfoltok által kirajzolt feltételezett temetők) 1200-as számsorral regisztrált egyéni jelenségeket („survey feature”) is magukba foglalhatnak.

Példa erre a tavaly dokumentált 2008.1102-es temetkezési terület (survey area), mely a 2008.1209-1216 jelenségszámú sírfoltokat (survey features) foglalja magába. Kerámia és egyéb felszíni leleteket mindkét jelenség kapcsán gyűjtöttünk, melyeket két leírólap segítségével regisztráltunk.

A templom területén végzett kétféle felszíni leletgyűjtéshez, azaz a „temple heap” nevű hulladékhalom felszíni kerámiaanyagának felszedéséhez, illetve a templom területén elszórva található festett relieftöredékek gyűjtéséhez egy-egy dokumentációs formula tartozik. Előbbi dokumentálása a geodéták által felvett raszterháló négyzetei alapján történik, utóbbi esetében pedig egyszerű emelkedő számsort használunk, GPS adatok megadásával.
A bejárás során gyűjtött és a templomhoz tartozó hulladékkúpról szedett kerámialeleteket ezután külön értékeljük ki, a nem diagnosztikus tördékeket „lelőhely” szerint külön statisztikai lapon összegezzük, a diagnosztikus darabokat pedig külön regisztrációs számhoz rendelve egyenként dokumentáljuk, írjuk le, rajzoljuk és értékeljük.

El-Lahun Survey Project 2009

Az Egyiptomi Régészeti Felügyelőség tegnap hivatalosan is megerősítette az El-Lahun Survey Project idei kutatási engedélyének elfogadását, így az utolsó akadályok is elhárultak a terepmunkák folytatása elől.
A misszió idei munkájának súlypontját továbbra is a közel 1000 hektáros koncessziós terület térképészeti felmérése, régészeti bejárása illetve a késő-középbirodalmi település és a mellette fekvő templom vizsgálata adják. Ez utóbbi kapcsán a maradványok építészeti felmérését és a felszíni, elsősorban kerámia leletek gyűjtését és kiértékelését idén a terület egy részének magnetométeres vizsgálata egészíti ki.
A hivatalos papírokat előreláthatólag vasárnap (október 25-én) írhatjuk alá és terveink szerint még aznap leutazunk Medinet el-Fajjúm városába, mely idén is a project bázisa lesz. A terepmunkát a helyi adminisztrációs teendők hétfői elintézése után kedden (október 27-én) kezdhetjük meg.

A misszió tagjai:
Horváth Zoltán, egyiptológus, projektvezető, Szépművészeti Múzeum
Ashraf El-Senussi, régész, Kom Aushim Museum, SCA
Égető Csaba, földmérő mérnök, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Tomasz Maria Herbich, régész, geofizikus, Polish Academy of Sciences, Institute of Archaeology and Ethnology
Hudecz András, egyiptológus, közgazdász, Magyar Nemzeti Bank
Mnyerczán András, földmérő mérnök, Földmérési és Távérzékelési Intézet
Marcin Jakub Ordutowski, régészhallgató, University of Maria Curie-Sklodowska, Lubin, Institute of Archaeology
Petrik Máté, régész-egyiptológus, Szépművészeti Múzeum
Stephen Quirke, egyiptológus, Petrie Museum of Egyptian Archaeology/University College London
Szűcs László, földmérő mérnök, Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar
Vasáros Ákos, technikai asszisztens, Research Institute for Visualization, Architecture and Archaeology (RIVAA)
Vasáros Zsolt, építészmérnök, Research Institute for Visualization, Architecture and Archaeology (RIVAA)
Mátyásfalvi János, technikai asszisztens

Lahun 2009 - Nagyobb, hosszabb és vágatlan

A tavalyi első, viszonylag rövid szezon után, terveink és reményeink szerint 2009 októberében folytatódik a magyar régészeti munka az egyiptomi Fajjúm-oázis bejáratánál fekvő el-Lahun rommezején. Az idei évad fő célkitűzései között a térképészeti munka kiterjesztésén, a felszíni kerámia gyűjtésén és elemzésén illetve a 2008-ban megkezdett építészeti felmérések folytatásán túl, új elemként a templom és település alkotta egység déli-délkeleti szektorának magnetométeres feltérképezése illetve az el-Lahun falu mai lakosságának körében végzett antropológiai kutatómunka szerepel. A konvencionális régészeti terepmunkától némiképp idegen kutatási panel a Petrie által közel száz éve végzett ásatások történetének ma még nem ismert epizódjait kísérli meg tisztázni.

A 2008-as terepi adatok feldolgozása és kiértékelése után az első szezon eredményei közül érdemes megemlíteni, hogy

• a bejárás során lokalizált új objektumok igazolják a terület magas régészeti potenciálját,
  
• az alapokig lepusztult királyi kultusztemplom egykori kiterjedése és struktúrája megállapítható,
• a templomterületet borító halmok még ma is nagy számban tartalmaznak festett domborműtöredékeket, melyek egykoron a templombelsőt díszítő jelenetek maradványai,
• a halotti kerület régészeti képe több helyen bizonyíthatóan eltér a Petrie és társai által sugallt struktúrától,
• az újonnan felfedezett "bejárati komplexum" a középbirodalmi királyi kultuszkomplexumok építészeti fejlődésének lényegi eleme,
• a felszíni kerámiaanyag a templom és település szektoraiban dominánsan kései 12. dinasztia kori, és a templomi hulladékkúpról származó minták kifejezetten az általunk is keresett élelemtermelő- és raktározó komplexum, a shena jelenlétére utalnak. 

A Szépművészeti Múzeum egyiptomi missziójában 2009-ben az alábbi partnerintézetek vesznek részt:

Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Petrie Museum of Egyptian Archaeology - University College London
Karanis Site Museum - Supreme Council of Antiquties
Research Institute for Visualization, Architecture and Archaeology (RIVAA)
Polish Academy of Sciences, Institute of Archaeology and Ethnology

Viszontlátásra október közepén!

Horváth Zoltán

Örömmel számolok be arról, hogy hét(!) év csúszással ugyan, de a napokban végre megjelenik az egykoron a Yale-en rendezett szimpózium tanulmánykötete Archaism and Innovation: Studies in the Culture of Middle Kingdom Egypt címmel. A kötetben két olyan cikk is helyet kapott, mely az el-Lahunból előkerült papiruszok elemzésének újabb eredényeiről tájékoztat; ezek egyikében a lelőhely régészeti topográfiáját kíséreltem meg feltérképezni a szöveges források tekintetében.

Honlap

Kezdeti formában ugyan, még korántsem teljes üzemmódban, de immár elérhető az El-Lahun Survey Project honlapja a Szépművészeti Múzeum web-felületén. Az oldalon a tavaly megkezdett régészeti munka jellegén, céljain és első eredményein túl a látogatók magáról az ókori rommezőről valamint a lelőhely kutatástörténetéről is hasznos információkra lelhetnek magyar és angol nyelven egyaránt.

Elérhető:
http://www.szepmuveszeti.hu/web/guest/gyujtemenyek/egyiptomi/kutatas/ellahun

vagy:
Szépművészeti Múzeum > Gyűjtmények > Egyiptomi Gyűjtemény > Kutatás > El-Lahun Survey Project
Museum of Fine Arts > Collections > Egyptian Art > Research > El-Lahun Survey Project

Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk az előadásra és az azt követő koccintásra!

Szokásunktól eltérően szeretnék egy picit hazabeszélni: a MúzeumCafé soron következő, február 20-án megjelenő számában minden érdeklődő egy rövid áttekintést olvashat az el-Lahunban végzett munkánk hátteréről, kezdeteiről valamint a 2008-as szezon történéseiről.

Év végi köszöntő

A projekt valamennyi tagja nevében minden kedves olvasónknak békés, boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag Új Esztendőt kívánok!

Hírek és beszámoló

December 10-én, szerdán került sor az El-Lahun Survey Project első régészeti szezonjának történéseit és eredményeit bemutató előadásra a Szépművészeti Múzeumban. A szűk körben, a közvetlen kollégáknak megtartott beszámoló nemcsak azt a célt szolgálta, hogy képekkel gazdagon illusztrálva mutassuk be a lelőhelyet, a terepi munkamódszereket és sajátos életkörülményeinket, hanem egyúttal megkövetelte tőlünk, hogy az adatfeldolgozás néha végtelenül mechanikus ritmusából kizökkenve összegezzük ezt a hatalmas új ismeretanyagot. A szakmai közönségnek címzett, alapos és tényszerű beszámolóra terveink szerint 2009. márciusában kerül sor.

November 16. Előzetes jelentés

Kedves Olvasóink,
Hazatértünk és a távollétünkben itthon felgyülemlett gondok-bajok-feladatok legyűrése (és 613 spam postaládából történő kitörlése) után örömmel jelentem be, hogy a mai naptól a kairói Magyar Kulturális Tanácsosi Hivatal honlapján magyar és angol nyelven egyaránt olvasható a 2008-as szezonról írott előzetes jelentés.
Ezúton is köszönjük Zimonyi István kulturális tanácsos úr segítségét.

Téglából az örökkévalóságnak?

A piramiskerület déli-délkeleti oldalán újonnan feltárt, korábban nem ismert iszaptégla struktúrák talán a legizgalmasabb régészeti adalékok II. Szeszósztrisz halotti körzetének megismeréséhez. Értelmezésüket mindazonáltal nemcsak félig feltárt állapotuk, de az ásatás szakszerűtlen módja is alaposan megnehezíti. Mivel az ásató a struktúrákról sem építészeti, sem fotódokumentációt nem készített, a 2008-as idény egy részében erőnket és csapatunkat megfelezve igyekeztünk menteni a menthetőt, és az SCA által megnyitott területen minden további munka szempontjából elengedhetetlen geodéziai és építészeti felméréseket végeztünk. A kerülethez délkeleti irányból közelítő két lépcsőszakasz, a déli kerítőfal tetejére felfutó rámpa illetve a déli kerítőfal nyugati szakasza mentén kirajzolódó téglaépület maradványai ékes bizonyítékai a halotti kerület összetett építészeti szerveződésének.

II. Szeszósztrisz piramiskomplexuma több szempontból is innovatív épületegyüttes; nincs nyoma például a piramiskerületet a völgytemplommal összekötő feljárónak. A lelőhely geomorfológiai adottságai ugyanakkor felvetik annak lehetőségét, hogy a piramis megközelítése nem a város, Kahun irányából, hanem a plató déli szegélyétől felvezető természetes vádin keresztül történhetett, ahogyan azt a frissen feltárt, félig az ókori járószintbe vágott lépcsőszakaszok és a rámpa tengelye is valószínűsíti. Kik számára és milyen célra épültek ezek az útvonalak? – adódik a kérdés. Nos, nyilvánvalóvá vált, hogy a struktúrákban legalább három építészeti fázis fogható meg. 1. A délebbi lépcsőszakasz – amennyire mi meg tudjuk ítélni – a hely természetes emelkedését követve a mai járószintig vezetett, ahol egy téglával burkolt platformban ért véget. 2. Közvetlenül a platformtól nyugatra, több méter mélyen fogható meg egy másik lépcsősor kezdete, melynek egyenes folytatása a képen is kivehető, egészen a tégla kerítőfal tetejéig futó rámpa. A régészeti kontextus alapján úgy tűnik, hogy utóbbi együttesnek legalább két aktív használati fázisa volt. A lépcső (és rámpa) megépítését követően a struktúrát betemették (a szelvényfalon jól kirajzolódik a fehér mészkőszilánkok alkotta tiszta réteg), majd később (jóval később) újra megnyitották. 3. Az időközben cementálódott, és még mai eszközökkel is nehezen bontható tafla miatt a lépcső alsó szakaszát csak annak közepén, egy jóval vékonyabb sávban tisztították meg, oldalait ismét egy téglasorral bélelték és levakolták. A lépcső újbóli használatbavételéhez a pontosan a lépcső és a rámpa találkozási pontjára eső, téglával bélelt fagödröt el kellett távolítani. Ezt követően a struktúrát ismét betemették, és helyreállították a kerület általunk jól ismert képét, amivel együtt járt a kerületet szegélyező fák egyike számára épített gödör újbóli kialakítása. A lépcső eltemetését követően a rámpa tetejére annak nyugati oldalához simuló néhány lépcsőfokon lehetett feljutni. Mivel a már említett természetes feljáró a sivatagi plató egy olyan részétől indul, ahol Petrie nagy mennyiségű gránittörmeléket és vastag iszaplerakódást talált (állításával szemben ezek szinte bizonyosan egy ipari terület nyomai), akár az is szóba jöhetett volna, hogy a lécső-rámpa konstrukciót – legalábbis elsődlegesen – a piramiskerület építése során használták az építőanyagok célba juttatására. Ezt az elgondolást azonban a lépcső finom szerkezete, és kiváltképp a lépcsőfokok meglepően jó, alig koptatott állapota ismeretében el kellett vetni. Az időszakosan, és pusztán rövid ideig, néhány alkalommal használt két lépcsőfeljáró valószínűleg ceremoniális célokat szolgált, és nagy a kísértés, hogy az ember a piramiskerület temetkezéseivel, a halottas menetek útjával hozza őket összefüggésbe. Kiváltképp, hiszen a rámpa a halotti kerület azon részéhez vezet, ahol a piramis bejárati aknája (Tomb 10) valamint a királyi család egyes tagjai számára vágott sziklasírok találhatók. Petrie és Brunton II. Szeszósztrisz körzetében a királyén kívül még két temetkezés nyomait találta: a 7. sz. aknasírban (a királyi család egy ismeretlen tagjának már az ókorban kirabolt temetkezése), illetve a 8. sz. aknasírban (Szit-hathor-iunet hercegnő temetkezése, ahonnan az ún. el-lahuni kincs előkerült). A többi aknasírt bizonyosan nem használták temetkezésre. Bár a temetkezések relatív szekvenciájáról megbízható adat nem áll rendelkezésre, annyi bizonyos, hogy Szit-hathor-iunet hercegnő, II. Szeszósztrisz lányának és III. Szeszósztrisz feleségének betemetkezésére legalább harminc évvel a király halálát követően került sor. Bár a tényleges királyi temetkezések száma, illetve a második és harmadik temetkezés között eltelt hosszabb intervallum magyarázatul szolgálhat a kibontott struktúrákkal kapcsán tett megfigyelésekre, mindez nem több, mint előzetes spekuláció, mely a jövőben régészeti megerősítésre szorul.

Ennek egyik forrása lehet az a csak részben feltárt iszaptégla épület, melynek alapjaira a déli kerítőfal vonalában bukkantunk. Már magának a kerítőfalnak a szerkezete is több kérdést vet fel, hiszen jóval összetettebb konstrukció, mint ahogy Petrie vagy Brunton annak idején leírta, de az általunk lokalizált struktúra egy kisméretű, több kisebb helyiségből álló, és a jelek szerint szándékosan lebontott és eltemetett épület lehetett – ilyesformán nem kizárt, hogy szerves része a már leírt lépcső-rámpa együttesnek. Hasonló, a halotti körzet bejáratánál emelt, időszakosan használt majd rituálisan eltemetett építmény maradványait ásta ki 2004-ben Josef Wegner Dél-Abüdoszban, III. Szeszósztrisz sajátos sírkomplexumának bejáratánál. Az épülethez tartozó rituális kerámiaanyag elemzése csak megerősítette Wegner azon elméletét, miszerint az általa feltárt maradványok a per-wabet-hez, vagyis ahhoz a purifikációs épülethez kapcsolhatók, ahol a királyi temetés során a szent kerületbe történő belépés előtt a test rituális megtisztítása zajlott.II. Szeszósztrisz halotti emlékművének régészeti kutatása tehát korántsem tekinthető befejezettnek. A felvetett kérdésekre válasz, a közreadott teóriára cáfolat vagy megerősítés pedig kizárólag szisztematikus és szakszerű kutatással lelhető. Bízzunk benne, hogy így fog történni.

Kerámiaanalízis 2.

A kerámiatöredékek felszedésének, osztályozásának és regisztrálásának bemutatása után egy külön bejegyzést szentelünk a kerámiaanyag elsődleges, agyagmeghatározáson alapuló vizsgálatának. Az analízis módszertanának vázlatos bemutatása mellett röviden az első év előzetes eredményeiről is szólunk, miután ez a munkafázis már a terepmunka folyamán lezárult.

Az egyiptomi kerámialeletanyag vizsgálata, hasonlóan más régészeti korok módszertanához, elsődlegesen az edények agyag nyersanyagának illetve a kerámiaformáknak és azok egyes részeinek (perem, talp, fogó) tipológiáján alapul.
Az egyiptológiában a kerámiák formaváltozatain alapuló tipológiai rendszert Sir Williams Matthew Flinders Petrie használta először, megteremtve ezzel a régészetben mai napig használatos, relatív kronológiai módszert, a kerámiaszeriációt.
Az egyiptológiában azonban a kerámiaanyag vizsgálata, a lelettípus alapvető háttérbe szorulása révén, sokáig megmaradt ezen a kezdetleges, formaalapú módszertani fokon.

1980-ban dolgozták ki az egyiptomi kerámiakutatás korabeli legfontosabb képviselői, névszerint Dorothea Arnold, Manfred Bietak, Janine Bourriau, Helen és Jean Jacquet illetve Hans Åke-Nördstrom a kerámiavizsgálatok ma is használatos alaprendszerét, melyet a workshop helyszínéről bécsi rendszernek neveztek el. A rendszer kidolgozásához Tell el-Dab’a, Szakkara, Dahsur és Théba lelőhelyeinek anyagát, illetve egyes múzeumok kerámiagyűjteményét használták fel. Kronológiailag a rendszer az Óbirodalom végétől kezdve az Újbirodalom koráig terjedően használható.

A bécsi rendszer alapvetően az agyag nyersanyag alapján osztályozza a kerámiákat.
Az ókori Egyiptom területén két alapvető agyagtípus állt a fazekasok rendelkezésére: a völgyben szinte minden területen helyben is fellelhető nílusi allúviális (Nile) és a művelési területek peremén meghatározott területeken megtalálható márgás agyag (Marl).
A bécsi rendszer ezen két nagy agyagtípuson belül 5-5 altípust különböztetett meg (Nile A-E, Marl A-E) elsődlegesen az agyagban található organikus és ásványi adalékanyagok illetve soványító partikulák révén. Az egyes típusokon belül fontos vizsgálati kritérium továbbá az edény felszínének illetve törésfelületének színe, jellege, az anyag porózitása, keménysége, az edény égetésének jellege, foka.
Az edények elemzésében fontos kritérium még a készítési technika (korongolt, nem korongolt), a különböző felületi kezelések (slip, wash) és a díszítések meghatározása is.

Az elsődleges analízisek során a bécsi rendszer módszertanával vizsgáltuk az el-Lahun lelőhelyén, elsősorban az úgynevezett templomi kerámiahalomból származó töredékeket. A rendszerezés vizuális vizsgálaton alapul, azaz az egyes töredékeken a peremmel, vagy a korongolási vonalakkal párhuzamosan csípőfogó segítségével friss törésfelületet hozunk létre, melyet 10-szeres nagyítású kézilencsével vizsgálunk.
Az első szezonban felszedett mintegy 1000 kerámiatöredék elsődleges analízise során 12 agyagtípust különítettünk el, 1-től induló számozással és mindegyikhez az agyagtípust jól jellemző vizsgálati mintadarabot különítettünk el. Ezen mintadarabok további vizsgálata során azonosítjuk őket a bécsi rendszer egyes kategóriáival.
Szemléltetésképp a szezon kerámiaanalízis során elkülönített első típusa (sample 1) egy márgás agyagtípus volt, a bécsi rendszer alapján Marl C típus.
A mintadarabot az első terepbejárás során gyűjtött marl C tárolóedényhez (ügynevezett zir) tartozó oldaltöredékből vettük.
A törésfelület fotóján jól elkülöníthető a nagy mennyiségű homok és mészkő partikulák az agyagban, illetve jellegzetes a törés zónás jellege egy szürkés maggal és vöröses külső zónákkal.

A származási hely alapján rendszerezett anyagcsoportok elsődleges analízisa, nem meglepő módon, a nílusi allúviális edények túlsúlyát mutatja. Ezt az arányt a diagnosztikus töredékek vizsgálata fogja tovább árnyalni.

Az első szezon külön kezelt 103 diagnosztikus darabját rajzolásuk során vizsgáljuk az oldatöredékeknél kiterjedtebb kritériumrendszer alapján.

november 4. A vég kezdete...

Bár az elmúlt néhány napban nem jelentkeztünk újabb bejegyzéssel, az élet nem állt meg Egyiptomban. Késlekedésünk oka elsősorban az volt, hogy időközben áttettük székhelyünket Kairóba, hogy néhány ránk nehezedő kötelezettségnek még eleget tegyünk a hazautazás előtt. November 3-án vendégünk volt Stephen Quirke a londoni Petrie Museum kurátora, aki idén egy, a szezonunkkal egyidőben rendezett kairói konferencián elnökölve csak megkésve tudott az el-lahuni csapathoz csatlakozni. A lelőhelyen tett látogatásunk során alkalmunk nyílt néhány stratégiailag fontos kérdést is megbeszélni, ami a jövő évi, immár időben és létszámban is teljes ásatási idényt érinti.
A tegnapi nap elsősorban a cuccolás jegyében telt el. Most egy hosszú bejegyzést illeszthetnék ide az egyiptomi sörök - különös tekintettel a Sakkara King (10%!) - emberre gyakorolt hosszútávú (sajnos!) hatásairól, de egyelőre még sem Máté, sem jómagam nincs abban az állapotban, hogy erre vállakozhatnánk.
Ehelyett még az este folyamán - de legkésőbb holnap - újabb bejegyzésekkel próbáljuk elfeledteteni a kényszerű szünetet. Máté a kerámiaminták elemzése kapcsán írt egy képekkel illusztált posztot, én pedig régi ígéretemhez híven egy bejegyzésben próbálom áttekinteni a piramis déli oldalán feltárt enigmatikus téglaépítmények lehetséges rendeltetését.
Stay tuned...

Easy riders

Motoros nép a fayoumi. Bár nincs szelíd, motoros kultuszfilmjük, sem 66-os utuk, de még Talmácsi Gáboruk sem, mégis idős és fiatal, kicsi és nagy, férfi és nő egyaránt egyesével vagy akár öten egymás megett kap motorra, túráztat, gázt ad, korzózik, gyorsul.



És bár a környéken nagy a szegénység és a házakat, utcákat por lepi a motorok, mintegy rangjelző eszközök, lemosva, kifényesítve, vicik-vacakkal, színes matricákkal díszítve, sztereó rádiókkal bolondítva minden este megjelennek az utcákon, hogy dudálva, szlalomozva betöltsék a teret és benzingőzzel a várost.


Illaberek nádakerek, a motorosok jó emberek.

A nap képe

Utolsó munkanapunkhoz kapcsolódó nap képe nem is lehetne más, mint missziónk szezonzáró fotója.
Ezzel bár el-Lahun lelőhelyétől búcsút veszünk, de blogunk továbbra is tudósít a misszió részben helyi utóéletéről illetve az idei szezon fontosabb témáira is visszatekintünk.

október 30. Az utolsó munkanap: búcsú el-Lahuntól, de nem tőlünk!

Rövidke első szezonunk utolsó terepen töltött napja több meglepetéssel is szolgált. Afölött még napirendre tértem volna, hogy a forróságot enyhítő, papírjainkat szerteszéjjel fújó szélnek egész nap nyoma sem mutatkozott, hogy az évezredes hagyományoknak megfelelően mindenki eszét vesztette, vagy hogy egyiptomi barátaink félrebeszéltek (bemutatták nekünk Medinet el-Fayum legszebb inspektorasszonyát), de hogy Laci és Ákos geodéták egyetlen zokszó nélkül kefét és muktáfot (gumikosár) ragadjanak, hogy a fotózást előkészítendő tisztára söpörjék a templom területét, na hát, ki hallott már ilyet?!? Mindeközben Marcel befejezte a piramis déli oldalán feltárt kettős lépcsősor rajzolását (imponáló rajzkészség), így nagyjából 11 órakor lehetőségünk nyílt elkészíteni ezekről is a nélkülözhetetlen fotódokumentációt. A nap kétségkívül legmagasztosabb pillanata a gaffírok és a ránk vigyázó katonák kifizetése volt. Még most, az esti órákban is azon tűnődöm, hogyan érték el, hogy a listámon szereplő kilenc ember egyenkénti kifizetése számszerűleg tíz ember bérének összegét emésztette fel?? Dél körül elindultunk Kom Aushim-ba, hogy a leleteinket rejtő ládát elhelyezzük a kijelölt raktárépületben. Látjuk-e még valaha? – szüntelen ez motoszkál a fejemben. Mivel Máté és jómagam kivételével az expedíció tagjai ma este visszautaztak Kairóba, a délután a csomagolással, a hasznavehetetlen dolgok elkótyavetyélésével, illetve a védőital-készletünk teljes felélésével telt. Bár a régészeti misszió erre az évre véget ért, az adatok feldolgozása és kiértékelése még csak most veszi igazán kezdetét, ráadásul a jövő héten Stephen Quirke-kel teszünk még egy végső látogatást el-Lahunban, hogy a jövőre hozzánk csatlakozó angol kutatók munkájának részleteiről egyeztessünk. Az elkövetkezendő napokban szeretnénk ittlétünk néhány olyan momentumát is megosztani Önökkel, amire a munkanapok végén már nem volt erőnk vagy lehetőségünk. Ha kedvük tartja, tartsanak továbbra is velünk.

A nap képe

Bár gyakran panaszkodtunk a helyi internet viszonyokra, Medinet el-Fayoum mentségére közöljük mai nap képünket, lám-lám nemcsak nálunk ismerik a cybergyereket.

október 29. A piramis tetején

Missziónk utolsó előtti munkanapjához érkezett, mely egyben az utolsó teljesértékű nap is számunkra, holnap ugyanis már elsősorban a szezon lezárásához szükséges adminisztratív teendők várnak ránk.

Az elmúlt naphoz hasonlóan ma is három részre oszolva dolgoztunk a II.Szeszósztrisz piramisa által uralt lelőhelyen. Marcel tovább folytatta a piramis déli, dél-keleti oldalán nyitott szelvények jelenségeinek rajzolását, dokumentálását, melyben Laci és Ákos voltak fáradhatatlan partnerei.

Pihenésképpen Ákos és Marcel meg is mászták a monumentális halotti építményt, egy valószínűleg a piramis iszaptégla nyersanyagát elhordó helyiek által „kitaposott” útvonalon, nem kis riadalmat keltve a távolban, sátrunknál időző felügyelőnkben. Csúcstámadásuk egyik oka természetesen a páratlan panorában való gyönyörködés volt, melyet a mai nap diavetítő sorozatában elhelyezett képek hivatottak az olvasók számára illusztrálni.
A piramison tett látogatásuk szakmai célja volt továbbá, hogy az építmény jelenlegi pontos magasságát bemérjék, illetve hogy kvázi légifotókat készítsenek a piramis körül jelentkező, és a talajszintről esetleg nem észrevehető felszíni jelenségekről.

Zsolt eközben kettőzött erővel folytatta a templom kibontott struktúráinak felmérését és rajzolását.

Zoli és jómagam rögtönzött műtermet szereltünk fel sátrunk közelében, hogy az eddig gyűjtött és rendszerezett leletekről a későbbi kutatásainkhoz nélkülözhetetlen munkafotókat elkészítsük. Ezek a felvételek mind a kerámiaanyag, mind a kisleletek, elsősorban azonban a templom dekorációjából származó relieftöredékek későbbi vizsgálatához és bemutatásához lesznek segítségünkre.

Zoli és jómagam kivételével a misszió tagjai holnap útra kelnek hazafelé, ezért este utoljára ültünk össze, hogy átbeszéljük az elmúlt 10 munkanap legfontosabb tanulságait és megmaradt fertőtlenítő italainkkal „koccintsunk” az eredményes szezonzárásra.

október 28. A muhandis visszatér

Hál’ istennek, Zsolt ma már elhagyhatta az ágyat, s rá jellemző módon azonmód velünk tartott a terepre is, így néhány nap kényszerpihenő után folytatódhatott a templom építészeti felmérése. A geodéták Marcellel kiegészülve tovább dolgoztak a piramiskörzet déli oldalán kibontott iszaptégla struktúrák dokumentálásán – ezekről egy későbbi bejegyzésben bővebben szólok majd. Máté, miután befejezte a diagnosztikus cserepek felszedését a harmadik (K3) szektorból, csatlakozott hozzám, hogy immár másodízben járjuk be az eldózerolás veszélyének leginkább kitett Déli Temetőt. A Petrie térképén nem jelölt temető a völgytemplom déli oldalánál kezdődik, és nyugati irányban egészen a piramis és a templom közötti hatalmas síkot kettészelő Fő Vádi vonaláig nyúlik el (lásd az október 22-én kelt bejegyzést). A temető korát illetően megoszlanak a vélemények: az erősen bolygatott sírokat Petrie a kopt, Brunton később a római időszakra datálta, a kanadai expedíciót vezető Nicholas Millet pedig naplójában római-bizánciként határozta meg. Első bejárásunk alkalmával a területen legalább három sírtípust azonosítottunk, melyek a körülöttük szétszórva heverő leletanyag tekintetében is érzékelhetően elkülönültek egymástól. Nagyon markánsan kirajzolódott például az ovális és négyszögletes sekély pit-ek alkotta szektor, ahol a sírokhoz a Későkortól a Ptolemaiosz korig használt kerámiakoporsók könnyen felismerhető töredékei társultak. Az egyes sírcsoportok területéről begyűjtöttük a kormeghatározáshoz nélkülözhetetlen kerámiamintákat.
A délelőtt folyamán az expedíció egy nagyon fontos „valamire” bukkant, erről azonban annak biztonsága érdekében egyelőre nem beszélhetünk.